Tételezzük fel, hogy abban a kényelmes szituációban vagyunk, amikor az anyagiak nem gátolnak minket abban, hogy szabadon eldönthetjük, hogy a gyermekünk születése után mikor térünk vissza a munkaerőpiacra. Sajnos ez sok esetben nem így van, és a szülő a támogatások lejártával – azaz a kicsi 2 éves korában – kénytelen visszamenni dolgozni. Ám ha az anyagi részét teljesen félretesszük a kérdésnek, akkor is maradnak bőven kétségek.
Hiszen ember legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogy mivel tesz jobbat a gyermekének. Ha otthon marad vele még egy évet, és majd csak az óvodában kezdi el a gyerkőc a közösségbe szokást, vagy ha már jóval korábban, a bölcsődében eltölt legalább pár órát naponta a kortársaival. Az igazság az, hogy mindkét felállásnak megvannak a maga előnyei – és egyúttal ha nem figyelünk oda kellőképpen, akkor a hátrányai is -. A szocializációt nem lehet elég korán kezdeni, és minél több idő telik el, annál nagyobb rá az esély, hogy sok konfliktusa lesz majd a kicsinek, hisz az óvodába bekerülve egy teljesen új élethelyzettel kell majd szembesülnie.
Nevezetesen azzal, hogy a világ ott nem körülötte forog, és egy olyan rendszerben telnek a mindennapok, ami bizony teljesen szokatlan. Ugyancsak sok problémát okozhat az is, hogy egy ilyen közösségben mindenen osztozkodni kell – ez elsősorban a játékok kapcsán érdekes a kicsik számára még -. Emiatt aztán jól látszik, hogy miért is elengedhetetlenül fontos, hogy a gyermek már idejekorán elkezdjen rendszeresen közösségbe járni, hisz csak így tudja megszokni azokat a társadalmi normákat, amelyeket az óvodában majd elvárnak tőle. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kötelezőszerűen bölcsődébe kell íratni. Rengeteg lehetőség van arra, hogy egyéb helyeken is elsajátítsa ezt a tudást a gyerkőc, ám erre a szülőnek tudatosan oda kell figyelnie. Ha azonban ez megtörténik, akkor egész nyugodtan lopjunk még egy évet magunkat, hisz ez egy olyan időszak, ami soha nem tér vissza, ezért aztán nagyon meg kell becsülni.