Sokan sokszor idéznek József Attilától, a hánytatott sorsú, ám kiemelkedő tehetségű költőnktől. Nagyon szegény körülmények között nőtt fel, még 3 éves sem volt, amikor édesapja magára hagyta a családot. Édesanyja is korán meghalt, így lett végül nővérének a férje, Makai Ödön a gyámja.
[wp_ad_camp_1]
Első műve a mindössze 17 éves korában megírt Szépség koldusa című verse kötete, melyben valósághű idézeteket találunk nehézségekkel teli életéről. A makói gimnázium mellett kénytelen volt kukoricacsőszként is dolgozni és a nehéz paraszti munkát szemlélteti Éhség című költeményében. Szerelmi költészetét a csalódás jellemzi, a költő nem találta meg élete párját, ennek okait idézi műveiben. Sem Vágó Márta, sem Gyömrői Edit, sem Kozmutza Flóra nem hozta el a költő számára a boldogságot. Talán nehéz gyermekkora, a szülők nélküli keserves idők is közrejátszottak abban, hogy a költő nem találta meg senki mellett a boldogságot. Gyakran foglalkozott az öngyilkosság gondolatával és többször megpróbált véget vetni életének.
Lelkét átszövi a reménytelenség, látja hazája szerencsétlen sorsát, műveiben idézetek formájában jelennek meg a nehéz sorsok. A Külvárosi éj című versben leírja, hogy a „nyomor országairól képet fest a penész”, a Hazám című művében „nemzeti nyomorról” és „szorongó kivándorlókról” ír. A költeményekből vett idézetekből láthatjuk a reményt vesztett költőt, aki végül tragikus körülmények között hal meg. Feltehetőleg öngyilkossági szándékkal egy vonat elé veti magát.