Kossuth-díjas költőnk, Illyés Gyula több mint 80 évet élt, ez alatt az idő alatt rengeteg szép verset írt az irodalomkedvelők legnagyobb örömére. Illyés Gyula szegény családból származott, a Tolna megyei Felsőrácegrespusztán született. Az általános iskolát Simontornyán végezte, majd a középiskoláit Dombóváron kezdte meg, Bonyhádon folytatta, végül Budapesten fejezte be.
[wp_ad_camp_1]
Mindössze 14 éves volt, mikor szülei elváltak, ő pedig édesanyjával Budapestre költözött és a Munkácsy Mihály Gimnáziumban és egy kereskedelmi iskolában fejezte be középiskolai tanulmányait. Beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem magyar-francia szakára, ám az iskolát nem tudta befejezni. Szimpatizált a tanácsköztársaság eszméivel, részt vette annak támogatásában illetve Horthy hatalomátvétele után részt vett a letartóztatottak mellett szimpátiatüntetéseken, ezért perbe fogták és emigrációba kényszerült. Közben megjelent első verse a Népszavában El ne essél, testvér címmel. 1926-ig Bécsben, illetve Párizsban élt emigrációban, majd amnesztiát kapott. Hazatérve megismerkedett a kor népszerű íróival, Babits Mihállyal. Szoros barátságot kötött József Attilával és Kodolányi Jánossal.
A harmincas években népszerű verses költeményei miatt négyszer is megkapta a Bamugarten-díjat. 1934-től lett a Válasz munkatársa, sorra jelentek meg művei, a Puszták Népe és az Ozorai példa. Később a Nyugat szerkesztője lett, közben hivatalnokként is dolgozott. A második világháború után parlamenti képviselőként is tevékenykedett. Az évek alatt folyamatosan jelentek meg verses kötetei, A Rend a romokban, a Külön világban, a Kézfogások, a Dőlt vitorla és a Fekete-fehér versek. Kitüntették József Attila- és Kossuth-díjjal is. 1973-ban rákot diagnosztizáltak nála, 1983-ban hunyt el.