A házassági végelválásnál a vagyonmegosztás és a gyermektartásra vonatkozó követelések és ellenkövetelések tekintetében a bírónak mindig meg kell kísérelnie a felek közötti egyezség létrehozását, s ennek sikertelensége esetén lehet csak e kérdéseket peres útra terelni. Nem katolikusok között fennálló házassági kötelék fontos okból történő végleges felbontását megengedi a törvény.
[wp_ad_camp_1]
Ezek a fontos okok pedig a következők lehetnek: házasságtörés vagy legalább öt évi szabadságvesztéssel fenyegető bűncselekmény elkövetése, gonosz elhagyás, egyévi távollét esetén amennyiben a távollevő a nyilvános bírói idézésre nem jelent meg, házastárs életére törés, ismételt súlyos bántalmazások. Az okok között megjelenik a feldúltsági elv („legyőzhetetlen idegenség”) is, ami azt jelenti, hogy a házasság oly mértékben megromlott, hogy további fenntartása a felek számára elviselhetetlen. Ekkor azonban nem bontják fel azonnal a köteléket, hanem megkísérlik előtte a felek ágytól és asztaltól való elválasztását.
A törvény megengedi a jogszabály alkalmazását olyan felek esetében is, akik közül az egyik nem katolikus fél időközben áttért a katolikus hitre. A zsidóságra az ismertetett szabályozástól eltérő rendelkezések (is) vonatkoznak. Így például a házassági akadályok tekintetében az oldalági rokonok meghatározásában van eltérés (nem terjed olyan sok ágig). A házasság létrejöttének kihirdetése zsinagógában vagy közimaházban történik három egymást követő szombaton vagy ünnepnapon. Az összeadást a rabbi vagy vallásoktató végzi, akik analóg módon vezetik a házassági könyveket. Az ágytól és asztaltól történő elválásra és a végelválasztásra pedig itt is az általános szabályok érvényesek.