A huszadik század első felének fenomenális költője, több száz szép magyar vers szerzője volt Radnóti Miklós. Zsidó családból származott, ami abban a korban rendkívül hátrányos volt, az üldöztetés végig kísérte a költő későbbi életét. Édesanyja születésekor elhunyt, kezdetben édesapja nevelte, majd kettő éves korában ismét megnősült.
[wp_ad_camp_1]
Radnóti kiváló viszonyban volt mostohaanyjával és nagyon szerette 1914-ben született féltestvérét Erdélyi Ilona későbbi költőnőt is. Nehéz körülmények között nőtt fel, iskoláit kezdetben Budapesten végezte, egyetemi tanulmányait viszont már Szegeden kezdte el magyar francia szakon. Írói tehetsége hamar kiderült, versei nagy tetszést arattak. Hamar barátságba került Babits Mihállyal és Tóth Árpáddal is. Nagy tisztelője volt József Attila költészetének is. Első verses kötete a Pogány köszöntő 1930-ban jelent meg. 1926-ban ismerkedett meg Gyarmati Fannival, akit később feleségül is vett. 1937-ben a neves Baumgarten díjjal jutalmazták irodalmi tevékenységéért.
Sorra jelentek meg művei, szebbnél szebb verseket írt többek között a Nyugat folyóiratba. Zsidó származása miatt többször is munkaszolgálatra hívták be a költőt. Már a második világháború vége felé, szinte az utolsók között végezték ki magyar fasiszták Abda térségében. Jelentősebb kötetei az Újmódi pásztorok éneke, a Lábadozó szél, a Meredek út és az Ikrek hava. Radnóti Miklós azonban nem csak íróként, hanem műfordítóként is tevékenykedett, ő fordította le magyarra Le Fontaine meséit.