A farsangi fánk története

A fánk nagyon régi édességnek számít, hiszen igazából az ókori rómaiak és görögök ettek a fánkhoz nagyon hasonló édességeket. Viszont azoknak a sütiknek hosszúkás alakjuk volt és sütés után mézzel tálalták.

[wp_ad_camp_1]

A középkorban az arab szakácsok a maihoz már sokkal inkább hasonlító édességet készítettek, hiszen annak is már élesztős volt a tésztája, majd olajban kisütötték. Viszont még az a fánk sem tartalmazott cukrot, de sütés után édes szirupba tették, hogy azzal szívja meg magát. Európába az 1400-as évek óta népszerű a fánk különféle formája. Ebben az időben még a fánktésztákat sós töltelékkel töltötték még, mint pl. gomba, hús. A kezdetekben a fánk tészta eredetileg megegyezett a kalácstésztával, majd később aszalt gyümölcsökkel tökéletesítették, majd szintén olajban sütötték ki. Amerikába a holland telepesek által jutott el a fánk az 1800-as években. A legendák szerint a fánk végleges formája úgy alakult ki, hogy egy amerikai hajó és óriási viharba került és a kormánykerék egyik küllője átszúrta a nyers fánktésztát.

Farsangi fánk
Farsangi fánk

Majd így sütötték ki és rájöttek, hogy a lyukas fánk sokkal jobb, mind az eredeti recept. A fánk Magyarországon a 19. században terjedt el és a szokások szerint a legtöbb fánkot vízkereszttől, hamvazószerdáig sütötték a csábító finom édességet. Ilyenkor sokat készítettek belőle, mivel tudták, hogy a böjti idő alatt, ilyen finomságot nem fogyaszthatnak. A Farsangi fánkhoz sok legenda is kötődik. Egyik ilyen szerémségi történet az, hogy azért sütötték ezeket a fánkokat úgy tartották, hogy ezzel elkerülhetik, hogy a vihar el ne vigye a háztetőt. Az eredeti farsangi fánk a szalagos fánk. Ám ezen kívül megkülönböztetünk még rózsafánkot, forgácsfánk vagy más néven csöröge fánk. Ezek mind egytől egyik a farsangi asztalok kedvelt csemegéje volt.