Sajnos az emberek pénzügyi kultúrája koránt sincs azon a szinten, amelyen lennie kellene, legfőképp talán azért, mert az iskolában nem része a tananyagnak – még az alapjai sem – emellett pedig a családi beszélgetéseknek sem szerves része.
Emiatt aztán a többség autodidakta módon tanulja meg kezelni a pénzügyeit, rosszabb esetben pedig – sajnos – csak túl későn. Ugyanis hatalmas előny, ha nem a saját kárunkon rázódunk bele abba, hogy hogyan is kellene bánni a bevételeinkkel és a kiadásainkkal, arról nem is beszélve, hogy a takarékoskodás és a befektetés milyen fontos hosszútávon. Ám ha az évek múlásával az életszínvonalunkat folyamatosan hozzáigazítjuk a – megnövekedő – bevételeinkhez, akkor egy idő után azon kapjuk majd magunkat, hogy egy helyben topogunk, hisz javarészt feléljük a rendelkezésre álló keretet. Emiatt aztán nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az időben megkezdett spórolásnak – illetve inkább takarékoskodásnak – mekkora jelentősége van.
Ilyen szempontból a legfontosabb – és egyben legnehezebb – cél a nyugdíj megtakarítás. Az emberek java része ugyanis nem gondol bele, hogy harminc-negyven év múlva a nyugdíj rendszer már jó eséllyel nem lesz képes kiszolgálni azt a célt, amiért anno megalkották, és idős korunkban főképp arra támaszkodhatunk majd anyagilag, amit elértünk, és amit erre az időszakra félre raktunk. Azonban az nagyon nem mindegy, hogy húsz évesen kezdünk bele felépíteni a megtakarításinkat, vagy két évtizeddel később. Tíz-húsz év ugyanis rettentően sokat számít, a felgyülemlő tőke és főképp a kamatok tekintetében. Ugyanez a helyzet a gyermek megtakarításokkal is. Rendkívül fontos, hogy már a baba születésekor elkezdjünk félretenni – még ha csak kisebb összegeket is tudunk havonta lekötni -, mert 18 év alatt pár millió forint is rengeteget kamatozik, míg ha csak kiskamasz korában jut eszünkbe, hogy jó lenne, ha lenne valami életkezdési támogatása majd, akkor már jóval nehezebb dolgunk lesz 4-5 év alatt. Gondolkodjunk mindig előre – akár évtizedekkel – és kezdjük kicsiben. Ilyenkor ugyanis hatványozottan igaz, hogy sok kicsi nagyon sokra megy.