A római légiók olyan háborús gépezetét alkották az ókori Rómának, amely hosszú ideig képes volt biztosítani a Birodalom verhetetlenségét, sőt, terjeszkedését, gyarapodását. Harcosai, a római legionáriusok olyan emberek voltak, akik ifjúságuk nagy részét a hadseregben töltötték. Egy gyalogosnak 20-25 évet kellett a hadseregben szolgálnia. Elképzelhetetlen a ma embere számára az a fizikai és lelki teherbíró képesség, amellyel ezek a harcosok rendelkeztek.
[wp_ad_camp_1]
A római legionáriusok számára a fő érték a fegyelem volt. Többségük a hadseregben, a kiképzés során tanult meg írni, olvasni, számolni, utat építeni, úszni, fegyvereket használni, cipekedni. (Állandó menetfelszerelésük több, mint 27 kilogramm volt). Mindez alázat és fegyelem nélkül lehetetlen lett volna. Ezek a 45 évnél fiatalabb harcosok, a legionáriusok állandó harci készültségben éltek, mert ha egy kicsit is gyengült a harciasságuk és a fegyelmezettségük, nagyon kemény büntetésben részesültek. Mai értékrendünk számára, amikor azt halljuk, hogy a fegyelem alapja nem lehet az erőszaktól való rettegés, furcsának tűnhet, hogy a Római Birodalom légióiban a fegyelem alapja pontosan a félelem volt, az erőszakos büntetésektől való félelem.
Egy római legionárius azonban soha nem vallhatta be a félelmét, nem is lázadhatott a feljebbvalója ellen, hiszen akkor a halált kockáztatta, akár ártatlan emberek halálát is. Hisz ha valakit lázadással gyanúsítottak, akkor a büntetés tizedelés, minden tizedik katona megölése volt. Habár a Római Birodalom hosszas fennállása során sokat változott a légiók felépítése, a harci felszereltség, egyvalami azonban állandó maradt: a harcostól elvárt bátorság,(amely számunkra ma inkább erőszakosságnak tűnhet), fizikai és lelki állóképesség.