A hiperlexia kifejezést 1967-ben alkották meg, és jellemzően négy tulajdonsággal jellemezhető. Ezek közé tartozik a gyermek fejlett olvasási készsége, az olvasás korai, tanítás nélküli elsajátítása, a betűk és a könyvek iránti erős érdeklődés, valamint a fenti tüneteket kísérő idegrendszeri fejlődési zavar.
Amikor a kifejezést először használták, a hiperlexiát kifejezetten az olyan idegrendszeri fejlődési zavarral küzdő gyermekek leírására használták, akik meglehetősen kiváló szóolvasási készséget is mutattak. Azaz a hiperlexiás gyerekek gyakran autodidakta olvasók, akik jóval a korukban elvárható mértéket meghaladóan tudnak olvasni, de nehezen értik meg, amit olvasnak. Kiválóan tudják dekódolni az írott szavakat, de a szövegértéssel ugyanakkor küzdenek. Ötven évvel azután, hogy a hiperlexia kifejezést először bevezették, ez az állapot ma már az autizmushoz kapcsolódik, és gyakran az autizmus egyik savant-képességeként számolnak be róla.
Ez a jellegzetesség ugyanis igen gyakori az autizmusban. Az autista gyerekek gyakran felismerik a szavakat, de nehezen értik meg a szöveg vagy a bekezdés jelentését. Összességében elmondható, hogy a hiperlexia erősen összefügg az autizmussal, a hiperlexiás gyerekek több, mint nyolcvan százalékát az autizmus spektrumán azonosítják. Mégis, az autizmussal diagnosztizált gyerekeknek alig tíz százalékában fordul elő ez a tünet. Szakemberek úgy vélik, hogy az ábécé struktúrája és kiszámíthatósága okozza a betűk, szavak és könyvek iránti vonzalmat ezeknél a gyerekeknél, számukra ugyanis az olvasás egy ismétlődő, korlátozó viselkedés, ahol a dekódolás az elsődleges cél, nem pedig a megértés. A hiperlexia gyakran már rendkívül korán jelentkezik, néha már a kisgyermekkorban. Valójában az ezzel érintett gyermekek jó része már 2-3 éves korában fejlett olvasási készséget mutat. Sőt, előfordul az is, hogy még totyogó korban megjelenik az olvasás képessége. Ennek köszönhetően a hiperlexia viszonylag könnyen diagnosztizálható. Mivel a tanuláshoz a későbbiekben elengedhetetlen a szövegértés, a hiperlexiás gyermekek különböző szakemberekkel, – például logopédusokkal és neuropszichológusokkal – együtt fejleszthetik ezt a képességet.