Az idegenkéz-szindróma olyan neurológiai rendellenesség, amely során a beteg úgy érzi, hogy keze (ritkább esetekben a lába) nem a sajátja, elvesztette felette az uralmát. A betegség kialakulásáért az agy két felét összekötő kérges test valamilyen sérülése áll. A szindróma agyvérzés, fertőzés vagy olyan agyműtétek után fordulhat elő, ahol műtétkor szétválasztották a beteg agyféltekéit.
[wp_ad_camp_1]
A szindrómát először az 1900-as évek elején jegyezték le, és azóta mintegy ötven esetet diagnosztizáltak. Ezt a ritka betegséget nehéz diagnosztizálni, mivel a tünetek alapján gyakran mentális problémára, pszichiátriai rendellenességre gyanakodnak, pedig ezek neurológiai tünetek. Az idegenkéz-szindrómában szenvedőknél a nem domináns kéz önállósítja magát, irányíthatatlanná válik, előfordul, hogy megpofozza, fojtogatja a beteget, vagy olyan tárgyhoz nyúlt, amihez a betegnek nem jutna eszébe. mivel a két végtag között nincs kommunikáció, olyan eset is előfordul, hogy az idegen kéz ellentétesen mozog a domináns végtaggal: becsukja a fiókot, amit a másik kéz kihúzott, vagy kitépi a földből a frissen elültetett növényt.
Az, hogy az „idegen” kéz ellenkezik, önállóan mozog, vagy csak akaratlan mozgásokat végez, függ az agysérülés helyétől, mértékétől. A betegségre egyelőre nincs tökéletes gyógymód. Az agysérülésen átesett páciensek rehabilitáció során felgyógyulhatnak belőle, de aki máshogy került ebbe az állapotba, az nem fog teljesen kigyógyulni. Az állapot izomszabályozó terápiákkal javítható, emellett különböző kognitív terápiás technikákat alkalmaznak kezeléskor. Gyakran próbálkoznak az idegen kéz lefoglalásával, ha valamilyen tárgyat vesznek a kezükbe a páciensek, akkor nem nyúlnak más tárgyak után. Ha ez nem vezet eredményre, lekötözik, vagy mozgásképtelenné teszik az idegen végtagot.