Amikor autóba ülünk, a legtöbben nem úgy indulunk útnak, hogy a legrosszabb forgatókönyvön jár az eszünk – és ez persze így is van rendjén, hisz nem szabad mindig mindent túlaggódni -.
Ettől függetlenül sajnos balesetek mindig történhetnek, aki pedig rendszeresen vesz részt a forgalomban sofőrként, az tökéletesen tisztában van azzal, hogy legváratlanabb – és a legártalmatlanabbnak tűnő – szituációkból is hatalmas kalamajka tud kikeveredni, ha a szerencse épp elszegődik mellőlünk. Ezért aztán ahogy gyarapszik a rutin, úgy válnak egyre fontosabbá azok a biztonsági tényezők, amelyekről annyit hallottunk az oktatótól és a gyakorlottabb sofőröktől. Egyre inkább elkezdünk figyelni arra, hogy a megfelelő követési távolságot alkalmazzuk, no és persze a sebességhatárokat is csak akkor lépjük át, ha az valamiért – pl. előzés – fontos, de semmiképp sem azért, hogy megmutassuk, hogy milyen gyors autó van alattunk.
Ám még a legnagyobb óvatosság is kevés néha ahhoz, hogy egy-egy balesetet kivédjünk. Van, amikor az idő túl kevés, és van, amikor olyan helyről jön a veszély, amit esélyünk sincs észlelni. Ez lehet egy, a járdáról hirtelen elénk lépő gyalogos, vagy ami még gyakoribb, egy elénk ugró vad, az erdő közepén átvezető úton. Ilyenkor aztán hirtelenjében a legtöbben azt sem tudják, hogy hogyan reagáljanak, pedig életmentő is lehet, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi a legkevésbé veszélyes válaszreakció ilyenkor. Sokan ugyanis ilyenkor reflexből villognak a reflektorral, ami nagyon nem tanácsos, az őz – és a szarvas – ugyanis a hirtelen erős fénytől ledermed. Ehelyett inkább dudáljunk, a hang ugyanis sokkal inkább riasztólak hat. Sajnos sok esetben ilyen módon nem lehet elijeszteni az állatot az útról – ráadásul a legtöbbször nincs is egyedül – és reagálni kell valahogy. Ösztönből persze elrántanánk a kormányt, hogy elkerüljük az ütközést, de ez nagyon rossz ötlet, mert szinte biztos, hogy a hirtelen irányváltástól elveszítjük a kontrollt és vagy az árokban, vagy a szembejövő sávban érkezőkben végezzük. Ha pedig hideg fejjel végig gondoljuk, akkor egyértelmű, hogy mindkét opció sokkal veszélyesebb, mint elütni a vadat. Így tehát vészfékezzünk, ez a legjobb, amit tehetünk, bízva abban, hogy az állat mégis megriad. Ha véletlenül megtörténik a baj, akkor tartsuk észben, hogy minden esetben értesíteni kell a rendőrséget, mert a vadgázolás közúti balesetnek számít.