Noha hazánkba még csak most kezd begyűrűzni a jelenség, tőlünk nyugatabbra már évek óta bevett szokás, hogy az állásinterjúk egy részét video telefonálással oldják meg a munkáltatók.
Főképp akkor kényelmes ez, amikor több körös a felvételi procedúra, hisz így anélkül tudják kiválasztani a befutó jelölteket, hogy mindenkit oda rendelnének a helyszínre – javarészt ugye feleslegesen -. A hazai pálya előnye pedig ilyenkor az álláskereső malmára is hajtja a vizet, hisz nem egy idegen környezetben, feszengve kell első benyomást keltenie, hanem az otthona kényelméből, komfortosan futhat neki az amúgy sosem könnyű beszélgetésnek. Az első pár alkalommal persze fura lesz, hisz egy teljes más élmény a digitális forma, mint a valódi élő szó, ám kellő felkészüléssel és odafigyeléssel előnyt kovácsolhatunk a dologból. Viszont ha túlságosan félvállról vesszük – gondolván, hogy ez úgyis csak egy hívás -, akkor könnyedén ráfaraghatunk. Lássuk tehát, hogy mire is nagy hangsúlyt fektetni a siker érdekében.
A legfontosabb a mentalitásunk. Amiatt, mert nem kell órákat utaznunk, csinosan felöltöznünk és nem megy rá az egész napunk, még ne gondoljuk, hogy ez nem egy komoly dolog. Készüljünk ugyanúgy, mint egy hagyományos interjú esetében, és egyáltalán ne tegyünk különbséget. Ugyancsak gondosan járjunk el a helyszín kiválasztásakor is, válasszunk olyan környezetet, ami semleges, ám rendezett. Nagyon ügyeljünk rá, hogy a kamera képén lehetőleg ne látszódjon semmi olyan, ami nem odavaló, mert az roppant kellemetlen helyzeteket szülhet. Végül pedig ne hagyjuk, hogy a technika ördöge kibabráljon velünk. Mivel a hibák mindig a legváratlanabb helyzetekben jönnek elő – és persze olyankor, amikor nagyon nem kellene -, ezért időben ellenőrizzük az összes készüléket, hogy minden rendben működik-e. Teszteljük a video hívás funkciót, nézzük meg, hogy a kamera, illetve a mikrofon hibátlanul teszi-e a dolgát. Ha minden rendben, akkor onnantól már csak rajtunk és a tudásunkon múlik a siker.