Az öngyújtó feltalálása és használata

Az öngyújtó a dohányzás elengedhetetlen kelléke. Ez a kisméretű eszköz alkalmas láng létrehozására, és ezáltal tűzgyújtására. Az első öngyújtót a német kémikus, Johann Wolfgang Döbereiner 1823-ban készítette el.

[wp_ad_camp_1]

Az öngyújtó manapság már számos változatban elérhető, de mindegyik típus azonos elven működik. Az eldobható öngyújtók esetében, egy fém vagy műanyag tartályt, folyékony gázzal (általában butánnal) töltenek meg. Itt egy szabályozható szelepen keresztül távozik a gáz, mely egy szikra hatására gyullad meg. A szikra létrejöhet tűzkőtől, vagy egy piezoelektromos kapcsolótól. Régen az öngyújtók elég drága kelléknek számítottak. Sokszor jelezték az adott személy társadalmi státuszát. Ezeket a drága darabokat nemesfémből készítették és újratölthetőek voltak.

Öngyújtó
Öngyújtó

A gáztöltésű öngyújtók előtt, már léteztek hagyományos benzinnel vagy gázolajjal töltött, kanócot használó változatok. Ezeket, csakis fémtokozással készítették. A leghíresebb öngyújtó márka, a Zippo névjegyet viseli. Ezt az újratölthető és szélálló típust, a Zippo Manufacturing Company cég, 1933-ban kezdte el gyártani. A termék rövid időn belül legendássá vált. Sokan gyűjteni kezdték. Jellemzői közé tartozik, hogy általában téglatest alakkal és lenyíló tetővel rendelkezik. Mindegyik darabja újratölthető. A benne lévő folyadékot, a tokból kihúzott, a belső részben lévő pamutra kell önteni, ami a kanóchoz csatlakozik, és tűzkő segítségével gyullad meg. A keletkezett lángot, szélállósága miatt, nehéz elfújni. Eloltani a fej visszazárásával lehet, és így az oxigénhiány miatt elalszik. A Zippo öngyújtókra a gyártó örök garanciát vállal. Ha egy darab elromlik, mindegy hogy milyen régi, ingyenesen megjavítják, esetleg kicserélik. Bár a javítás ingyenes, de mivel ez Amerikában történik, ezért a postaköltség az öngyújtó tulajdonost terheli.