A világ legjelentősebb kultúrái közé tartozó maja civilizáció a Yucatán-félszigeten, a mai Mexikó és Közép-Amerika északi területein fejlődött ki Krisztus előtt 500 körül önálló városok létrehozásával sajátos etnikumot alkotott. A magas szintű építészeti, matematikai, csillagászati, orvoslási tudással rendelkező 11,5 milliós népcsoport egészen a 15. századig létezett.
[wp_ad_camp_1]
A maják által készített Drezdai kódex az amerikai kontinens legrégebbi írásos dokumentuma, a 11. század környékén készülhetett, amit egy 6. századi kódexről másoltak. Ezen kívül még három kódex (Párizsi kódex, Madridi kódex, Grolier kódex) maradt fenn a maja kultúrából, mindegyik a feltalálási, illetve őrzési helyéről van elnevezve. A maják naptára húszas számrendszerben számolt, helyi értékkel, szökőnapokkal, a nap- és holdfogyatkozások pontos jelölésével. Ez a naptár a korszak legpontosabb naptára volt, melyet csillagászati megfigyelésekre alapozva alkottak meg.
A maja társadalom élén a főpapok álltak, akik járatosak voltak az írásban, csillagászatban, orvoslásban, a szakrális építészetben. A maják írása hieroglif típusú a tudósok szerint a legbonyolultabb a világon. A városaik a vallási szertartások színhelyei voltak, ahol csak a főpapság és a nemesség palotái voltak. Távolabb, a földek közelében laktak a parasztok. A városok központi építménye a piramistemplom volt. A maják magas színvonalú mezőgazdasági tevékenységet folytattak intenzív mezőgazdasága a hegyvidéken teraszos, a mélyebb területeteken elárasztásos technikával. kutatók szerint kihasználták a terület mocsaras területeinek lehetőségeit is vízelvezető-csatornák segítségével. Az égetéses földművelés és a mocsarak átalakítása volt az a tényező, ami valószínűleg a maja civilizáció bukását jelentette: aszály alakult ki és felborult a hőszabályozás, ami a pusztulás többi tényezőjét is felerősítette.