A toalett az emberi vizelet és ürülék összegyűjtésére vagy megsemmisítésére szolgál. Más szavakkal: a WC-k olyan tisztítóberendezések, amelyek lehetővé teszik a biztonságos és kényelmes vizelést és ürítést a felhasználói felületen.
[wp_ad_camp_1]
Látogasson el ide a részletekért és mindent megtudhat a toalettekről. Az öblíthető, lehúzható WC-ket általában a városi területeken egy csatornahálózathoz és az izolált területeken található szeptikus tartályokhoz csatlakoztatják. A száraz WC-k egy gödörbe, kivehető tartályba, komposztáló kamrába vagy más tároló- és kezelőberendezéshez vannak csatlakoztatva. A WC-k általában kerámiából (porcelánból), betonból, műanyagból vagy fából készülnek. A Kr. E. 4. évezredben agyagcsövek, csatornák és WC-k feltalálására került sor Mezopotámiában, Uruk városában, amely manapság a legkorábbi ismert belső gödrös WC-vel rendelkezik. Az Indus-völgy civilizációja Indiában és Pakisztánban használta a világ első ismert városi szennyvízkezelő rendszereit.
Mohenjo-Daróban (Kr. E. 2800-ban) WC-ket építettek be az otthonok külső falaiba. Ezeknek a WC-knek függőleges csúszdái voltak, amelyeken keresztül a hulladékot és ürüléket az utcai csatornákba helyezték. Egy másik tipikus példa Lothal Indus városa (Kr. E. 2350-ben). Lothal-ban minden háznak megvolt a saját WC-je, amelyet egy fedett csatornahálózathoz csatlakoztattak, ez téglaszerkezetekből épített gipszalapú habarcsból készült, és ezt a hálózatot rendszeresen ürítették és megtisztították. A régészek 2012-ben a déli vietnami Rạch Núi régészeti lelőhely neolit falu ásatása során találták meg azt, amelyről feltételezik, hogy Délkelet-Ázsia legkorábbi WC-je. A WC-vel, amely Kr. E. 1500-ra nyúlik vissza, fontos bizonyítékokat mutattak a korai délkelet-ázsiai társadalomról.