Az Északi-tenger egy a Földünk tengerei közül. Az északi-tenger Európa északnyugati részén, az Atlanti óceán peremén elhelyezkedő selftenger. A tenger az Atlanti-óceán északkeleti irányában tölcsérszerűén tágul. A Skagerrak és a La Manche csatorna tengerszorosai és három oldalról pedig három száraz szegélyezi. Északi részének egy vékony területe Norvégia partja.
[wp_ad_camp_1]
Nyugatról a Brit szigetvilág, délről és kelettől pedig Európa határolja. Norvégia északkeletről, Dánia keletről, Németország délkeletről, Hollandia délről, Belgium és Franciaország pedig délnyugatról határolja. Egy nagyon fontos kereskedelmi útvonalról van szó, amely Közép-és Észak-Európát köti össze a világpiacokkal. A déli részén található La Manche a világon a legforgalmasabb hajózási régió. Az Északi-tenger átlagos mélysége kilencvennégy méter. Geológiailag általánosan négy részre osztják fel, melyek a következők: a sekély déli részre, a középső részre és az északi részre, illetve a Norvég-árokra.
A tenger sótartalma helytől és évszaktól függően változik. A folyótorkolatok közelében 15-25 ezrelék, és a tenger északi részén 32-35 ezrelék mérhető. Az árapály igen erős, tengeri hínárban és algában gazdag, valamint a változékony domborzat és a nagy tápanyagbőség miatt az Északi-tenger egy sokszínű élővilágnak ad otthont. Az ide torkolló folyók vizével érkező káros anyagok súlyos mértékben károsítják az Északi-tengert, legfőképp a tengerparti övezetekben. Partja folyamatosan változik a természeti behatások miatt és az elmúlt évszázadok emberi tevékenységei miatt. Az tenger északi partjait a jégkorszakok idején a gleccserek alakították. Fontos, hogy védjük a természetet, ne szennyezzük a tengereinket, mivel ezeket a folyamatokat sajnos nem lehet visszafordítani.