Míg húsz évvel ezelőtt igazi kuriózumnak számított egy mobiltelefon, addig ma már az a különleges, ha valakinek nincs. Ezzel együtt a feltöltőkártyás megoldások is egyre inkább visszaszorulóban vannak, hiszen az előfizetéses konstrukciók számtalan kényelmi funkciót rejtenek magukban.
Ezek közül talán az a legjelentősebb, hogy sosem kell azon aggódni, hogy az egyenleg talán épp a legrosszabbkor merül le. Minimális kockázata sincs annak, hogy egy fontos beszélgetést nem tudunk időben elrendezni, vagy hogy nem tudunk elküldeni egy sorsdöntő üzenetet. Ennek természetesen van némi valóságalapja, egész pontosan azonban inkább csak volt. Tekintve, hogy egy nagyvárosban – de még egy kisebben is – gyakorlatilag bárhol találunk wifit, így vajmi valószerűtlen, hogy a készülék huzamosabb ideig használhatatlan legyen. Arról nem is beszélve, hogy szinte bárhol is járunk, könnyedén találhatunk olyan helyet, ahol percek alatt feltölthetjük az egyenlegünket.
Ám a kényelmet félretéve bizony nagy az esélye annak, hogy nem is járunk olyan jól az előfizetéssel, mint ahogy azt esetleg gondolnánk. Ehhez persze nem árt alaposan áttanulmányozni a telefonálási és az internetezési szokásainkat, de ha sok esetben bizony közel sem használjuk ki a díjcsomagban foglalt mennyiségeket. Az üzleti felhasználás persze más tészta, és gyaníthatóan a kérdés akkor sem érint minket, ha naphosszat az ismerőseinkkel trécselünk, ám ha csak ritkán emeljük fel a telefont, akkor simán előfordulhat, hogy havi szinten alig egy órát beszélünk. Ha valóban így van, akkor az azt jelenti, hogy ez jó eséllyel pár ezer forint felesleges kiadást jelent, ami éves szinten bizony egy szemmel látható összeg. Éppen ezért időről-időre érdemes alaposan áttanulmányozni a telefonhasználati szokásainkat és az alapján kiválasztani a legmegfelelőbb szolgáltatást, még ha ez nem is előfizetéses konstrukciót takar.