Új kutatások szerint a jelenleg a Föld éghajlatának változását szimuláló számítógépes modellek alábecsülik azt a hatást, amelyet az erdőtüzek és a száradó éghajlat gyakorol a világ legészakibb erdőire, amelyek a bolygó legnagyobb erdei életközösségét alkotják. Fontos megérteni, mert ezek az északi erdők jelentős mennyiségű széndioxidot szívnak fel a Földön.
[wp_ad_camp_1]
Az a megállapítás, amelyet a NASA műholdas képalkotási adatainak felhasználásával a világ erdőinek 30 éves tanulmányozásával értek el, arra utal, hogy az erdők nem lesznek képesek annyi széndioxidot elkülöníteni, mint azt korábban vártuk, és sürgetőbb erőfeszítéseket tettek a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére. „A tűzesetek fokozódnak, és amikor az erdők égnek, a szén felszabadul a légkörbe” – mondja Mark Friedl, a Boston Egyetem környezettudományi földtudósa, a Nature Climate Change című tanulmányban megjelent munka vezető szerzője. „De látunk hosszabb növekedési időszakokat, melegebb hőmérsékleteket is, amelyek a szént kivezetik a légkörből. A légkörben található több CO2 műtrágyaként működik, fokozva a fák és növények növekedését – tehát tudományosan ott van ez a nagy kérdés odakinn: Mi történik globálisan a Föld erdőiben? Folytatják-e a szén-dioxid-megköltést, mint most?”
A mai erdők az emberrel kapcsolatos összes CO2-kibocsátás körülbelül 30 százalékát fogják el, amit Friedl „hatalmas teljesítménynek nevez az antropogén éghajlatváltozás ellen”. Az új tanulmányból azonban kiderül, hogy a tudósok eddig alábecsülték a tűz észlelésének és egyéb rendellenességeknek – például a fakitermelésnek – a Föld északi erdőire gyakorolt hatását, és egyúttal túlbecsülték az éghajlatváltozás növekedést serkentő hatását az éghajlat felmelegedése és a légköri CO2-szint emelkedése szempontjából. „Úgy tűnik, hogy a jelenlegi Föld-rendszerek modelljei rosszul mutatják be a globális bioszféra nagy részét.