Aki társasházban nőtt fel, azok számára fel sem tűnik, hogy mennyi mindenre tekintettel kell lennie, hisz a mindennapok részévé vált már az első pillanattól kezdve. Azonban aki családi házból költözik lakásba, főképp akkor, ha albérletbe, azok számára az első időszak nem feltétlen lesz egyszerű.
A társasházi létbe ugyanis bele kell tanulni. Ma már ugyan nem jellemző, hogy Gazdagréthez hasonló közösségek jöjjenek létre, nem fogjuk megtapasztalni élőben is a Szomszédok családias hangulatát, ám az vitathatatlan, hogy egy lakás sosem lesz annyira önálló ingatlan, mint amilyen egy ház tud lenni. De mire is kell felkészülnie azoknak, akik beköltöznek egy bérházba? Nos, az első, amire nagyon oda kell figyelni – és ami a statisztikák alapján a legtöbb konfliktus forrása – az a zaj. Most lehet, hogy a legtöbben az éjszakai házibulikra asszociálnak – és persze van is benne igazság -, ám a mulatozással járó hangoskodás csak az egyik lehetséges zajforrás. Ugyanígy körültekintőnek kell lenni, amikor felújítunk, vagy csak épp barkácsolunk valamit. Alapszabály, hogy ha a békés együttélésre törekszünk, akkor bármilyen hangoskodás is van kilátásban, legalább a közvetlen szomszédjainkat értesítsük, méghozzá jó előre.
Ugyancsak rengeteg vita alapja a háziállatok kérdése. Noha még mindig előfordul, hogy egyes lépcsőházak, vagy lakótömbök egyéni házirendben tiltják például a kutyatartást, jó ha tisztában vagyunk azzal, hogy ez jogilag nem lehetséges. Ám ha ennek ellenére is úgy döntünk, hogy kutyát tartunk, számoljunk azzal, hogy a többi lakó nem lesz elragadtatva az ötlettől – hisz nem véletlen él ez az amúgy törvénytelen szabály -. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk az az, hogy odafigyelünk arra, hogy négylábú barátunk ne okozzon bosszúságot a többi lakó számára. Ne hagyjuk ugatni (még akkor sem, ha nem vagyunk otthon). Fokozottan ügyeljünk arra is, hogy a kutyagumit mindig maradéktalanul szedjük össze. Ha ezeket az íratlan szabályokat betartjuk, akkor garantált a békés együttélés a többi lakóval.