Az aracsi pusztatemplom a délvidéki magyarság legfőbb kulturális jelképe, amelyet még a 12. század közepén emeltek a mai Törökbecse közelében. A pusztatemplom magától értetődő módon a pusztában helyezkedik el, azóta sem épült köré település és minden bizonnyal nem is fog a következő évszázadokban sem, hiszen távol esik mindentől és mindenkitől, ráadásul az elöregedő délvidéki lakosság demográfiai összetétele sem indokolja a terjeszkedést. A pusztatemplom tehát áll a puszta közepén magányosan, kissé viharverten, de dacolva immár kilenc évszázad minden bajával.
[wp_ad_camp_1]
A pusztatemplomot a Törökbecse felől Karlovabeodra felé vezető útról közelíthetjük meg; egy vasúti átjáró után a nyári úton kell haladnunk. Nincs nehéz dolguk, hiszen a monumentális épület falai szinte elvezetnek oda, ahol a magyarság története még épp csak elkezdődött. Arra viszont számítanunk kell, hogy esős időben a kissé szikes bánáti talaj kifog rajtunk. Noha a zsíros bácskai talajon sem járnánk jobban, a pusztatemplom megközelítése mindenképpen száraz időben ajánlott. Esős időben marad a gyaloglás, esetleg a lóhátas vagy a traktoros megközelítés. Törökbecsén magyar fiatalok traktor-taxit működtetnek, traktorkocsikon viszik el a látogatókat a pusztatemplomhoz és a környék más látnivalóihoz.
A nyolcszögű és kötegelt pillérekkel tagolt háromhajós romtemplom a mai napig kivételes látványt nyújt; igazi szentély a kereszténység hajnalából. A templom közvetlen közelében egy ásatás során előkerült az úgynevezett aracsi kő, amely ma a Nemzeti Múzeum tulajdonában van. Az aracsi kő az udvari kövezet része lehetett és kétféle feliratot is tartalmazott; az egyik imára szólított fel, a másik pedig átokkal sújtja azt, aki elmozdítani meri a követ. Nem tudjuk, a követ kiemelő régész tudatában volt-e az írás jelentésének.