Földünk folyamatosan fejlődik, formálódik és a történelem során több korszak létezett. A kőkorszak az őskor egy szakasza, amely körülbelül 2,4 millió évvel ezelőttől i.e. 4500-ig tart. Az emberré válás evolúciós folyamatában a kőkorszak azt a szakaszt jelenti, amikor kőeszközöket használtak.
[wp_ad_camp_1]
A kőeszközök nemcsak az emberre jellemzők, hanem az emberfélék közül több más nemre is. A kőkorszak kifejezést a régészeti és ősrégészeti anyag leírásának segítségére találták ki, azonban ma már tudjuk, hogy a korszak határai csak közmegegyezések lehetnek, ugyanis az eszközkultúrák változása és fejlődése mindig folytonos, határ nélküli, valamint földrajzilag más és más mértékű és jellegű. A kőkorszakot három szakaszra oszthatjuk: paleolitikum (őskor vagy pattintott kőkorszak), mezolitikum (középső kőkorszak vagy átmeneti kőkorszak), neolitikum(újkőkor vagy csiszoltkő-kor). A paleolitikumot pedig három szakaszra oszthatjuk az alsó paleolit, középső paleolit és felső paleolit. Az alsó paleolit a Homo habilis megjelenésének ideje, és még ennek folyamán terjedt el a Homo erectus is. Eszköztáruk leginkább marokkőből állt és ennek az itt használt eszközök tetembontásra, darabolásra alkalmas kőszilánkok, hasítókövek, marokkövek voltak.
A középső paleolit egy rövidebb átmeneti korszak volt, majd a felső paleolit jelentette a neandervölgyi ember és a Homo sapiens sapiens együttélésének korát. A mezolitikum kb. 11 500 évvel ezelőtt kezdődött és a földművelés, valamint az állattenyésztés megjelenésével ért véget kb. a Kr.e. 8-6, évezredben. A neolitikum a kőkorszak utolsó része. Az újkőkorszak a földművelés kialakulásával kezdődik és a fém alapú eszközök elterjedésével ér véget a rézkorban, a bronzkorban, valamint a vaskorban. A kőkorszakban tehát nagyon sokat fejlődtek a kőből készült eszközök és a következő korszakokra ez jelentős hatással volt.