A legtöbb vadállat a ragadozókkal szemben olyan tüneteket produkál, mint az éberség, a kétségbeesés vagy éppen a menekülés. De ezek gyorsan csökkennek, miután az állatok fogságban, háziasításban vagy urbanizációban érintkeznek az emberekkel – derült ki egy tanulmányból, amelyet Benjamin Geffroy vezetett a MARBEC-től (Tengeri Biológiai Sokféleség és Megőrzés Intézete).
[wp_ad_camp_1]
A nemzetközi kutatócsoport elemezte 173 szakértői értékelés eredményeit, amelyek 102 háziasított, fogságban tartott és urbanizált emlős, madár, hüllő, hal és puhatestű állatfaj antiragadozó tulajdonságait (viselkedési és fiziológiai) vizsgálták, figyelembe véve az élet fáját. A tudósok megállapították, hogy az emberrel való érintkezés az állatok antiragadozó tulajdonságainak gyors elvesztéséhez vezetett, ugyanakkor az egyének közötti variabilitás kezdetben növekszik, majd az emberrel érintkező generációk során fokozatosan csökken. A szerzők feltételezik, hogy ezt a kétlépcsős folyamatot a természetes szelekció nyomásának csökkenése okozza, amely a biztonságosabb környezetben való élet eredményeként következik be.
Az állatok az emberrel való érintkezés után az első generációban azonnali változásokat mutattak az antiragadozó válaszokban, ami arra utal, hogy a kezdeti válasz a viselkedési rugalmasság eredménye, amelyet később genetikai változások kísérhetnek, ha a kapcsolat sok generáción keresztül folytatódik. A kutatók azt is megállapították, hogy a háziasítás háromszor gyorsabban változtatta meg az állatok antiragadozó reakcióit, mint az urbanizáció, míg a fogság a leglassabb változásokat eredményezte. Az eredmények azt is kimutatták, hogy a növényevők gyorsabban változtatták meg a viselkedést, mint a húsevők, és hogy a magányos fajok hajlamosak voltak a csoportban élő állatok gyorsabb megváltoztatására. A tanulmány bizonyítja, hogy a háziasítás és az urbanizáció jó nyomást gyakorol az állatokra, és gyors viselkedési változásokat eredményezhet.