Alfons Vansteenwegen: A szeretet cselekvést jelent című könyvében hat alternatívát sorol fel. A pár lecövekelhet az útelágazásban, és úgy hagyja a kapcsolatot, ahogy van. A biztos rossz is jobb, mint a bizonytalan új. Ezt a kapcsolatot legalább már ismerik, tudják, mire számíthatnak a másiktól.
[wp_ad_camp_1]
Ez is lehet valódi döntés, de jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy egy számukra nem megfelelő kapcsolat mellett tették le a voksukat.
Párterápia
A pár tagjai együtt maradnak, és elkezdenek dolgozni a kapcsolaton. Ebben a munkában hasznos, ha párterapeuta segítségét kérik, és őszinte elhatározással nekifeszülnek egy tanulási folyamatnak. Ha a pár ezt választja, komoly önismereti és párkapcsolati nyereséget zsebelhetnek be: új alapokra helyezhetik a kapcsolatukat, és mindeközben sokat tanulnak önmagukról és a másikról. Ennek a lehetőségnek a nehézsége, hogy a tanulási folyamat során felszínre kerülhetnek olyan negatív tulajdonságaik, amelyekkel nem szívesen néznek szembe. És persze a párterapeuták óradíja sem alacsony.
Próbaidő együtt
Dönthetnek úgy is, hogy megpróbálják együtt, de csak egy kitűzött ideig. Megegyeznek egy próbaidőben, amely mondjuk fél évig tart. Ennél a lehetőségnél is dolgoznak a kapcsolaton, de nem igazi nekifeszüléssel. Ha fél év múlva sem változik semmi, akkor nyugodt lélekkel köszönhetnek el egymástól: ők megpróbáltak mindent. A nehézsége ennek a döntésnek, hogy az a fél, aki maradna a kapcsolatban, szorongással tölti el ezt az időt, míg a másik esetleg mindent elkövet, hogy a másik számára nyilvánvalóvá tegye, itt már csak a válás segít.
Saját élet közös házban
Eldönthetik azt is, hogy gyakorlati szinten együtt maradnak, egy fedél alatt élnek továbbra is, de nincs köztük intimitás vagy szexualitás. Ki-ki éli a saját életét, és a másikéba már nem szól bele. Az együttélésnek ez a formája valójában már szinte különélés, és csak addig szokott működni, amíg a felek pokollá nem teszik egymás életét, és egyikük el nem költözik.
Próbaidő külön
Próbaképpen külön is tölthetnek néhány hónapot. Ennek csak akkor van értelme, ha legalább egyikük komolyan fontolgatja a végleges szakítást. Ilyenkor mindkét félnek lehetősége nyílik arra, hogy megtapasztalja, milyen egyedül élni, hiányzik-e neki a másik. Lehetőséget kapnak arra, hogy egymástól fizikailag is eltávolodva lecsillapodjanak az indulataik, és tisztább fejjel hozzák meg a végleges döntést. Nagy hátránya ennek az alternatívának, hogy amíg a felek külön élnek, a párkapcsolatról és az együttélésről semmit nem tanulnak.
Elválás
Az utolsó lehetőség a szakítás. A pár tagjai lefolytatják a válást, különköltöznek, és visszaadják egymás szabadságát. Nem foglalkoznak többé a másik életével. Amíg az ember eljut egy ilyen döntéshez, nagyon intenzív, testet-lelket megterhelő érzelmeket élhet át. Megélheti az egyedül maradástól való félelmet, a kapcsolat kudarca miatti bűntudatot, a magány érzését, a veszteség fájdalmát, a helyzettel szembeni tehetetlenséget, gyűlöletet, dühöt és neheztelést a partnerrel szemben. Nehéz ez az alternatíva, hiszen aki így dönt, maga választja a gyászt. Mivel egy szakítás mindenképpen veszteségélmény annak is, aki ezt a döntést meghozta, érdemes tudatosítani és elsiratni mindazt, amit elveszített a különválással. Csak egy jól feldolgozott gyász után érdemes új kapcsolatot kezdeni. Ha ez a folyamat nem megy végbe, a megakadt gyászfolyamat súlyosan megterhelheti az új párkapcsolatot.