Azon anyagok fontolgatása során, amelyek a jövő szövetévé válhatnak, a tudósok nagyrészt elvetettek egy széles körben elérhető lehetőséget: a polietilént.
[wp_ad_camp_1]
A műanyag csomagolások, vagyis a polietilén vékony és könnyű, és hűvösebb maradhat, mint a legtöbb textil, mert inkább átengedi a hőt, mintsem befogja. De a polietilén a vízbe és az izzadságba is bezárulna, mivel nem képes levonni és elpárologtatja a nedvességet. Ez az antiwicking tulajdonság jelentős visszatartó erőt jelentett a polietilén viselhető textilként való alkalmazásában. Az MIT mérnökei a polietilént szálakba és fonalakba fonják, amelyek elvezetik a nedvességet. Selymes, könnyű szövetbe szőtték a fonalakat, amelyek gyorsabban szívják fel és párologtatják el a vizet, mint a szokásos textíliák, mint például a pamut, a nejlon és a poliészter. Kiszámították azt az ökológiai lábnyomot is, amelyet a polietilén gyártana és textilként használna. A legtöbb feltételezéssel ellentétben úgy vélik, hogy a polietilén szövetek életciklusuk során kisebb környezeti hatással lehetnek, mint a pamut és nejlon textilek.
„Miután valaki bedobott egy műanyag zacskót az óceánba, ez már problémát jelent. De ezeket a táskákat könnyen újrahasznosíthatják, és ha polietilént tornacipővé vagy kapucnis pulcsikká varázsolhatjuk, akkor gazdaságilag ésszerű lenne ezeket a táskákat elvenni és újrahasznosítani „- mondja Svetlana Boriskina, az MIT Gépészmérnöki Tanszékének kutatója. A polietilénmolekulának szénatomja van, mindegyikhez hidrogénatom kapcsolódik. Az egyszerű, sokszor ismétlődő szerkezet teflonszerű architektúrát képez, amely ellenáll a vízhez és más molekulákhoz való tapadáshoz. „Mindenki, akivel beszéltünk, azt mondta, hogy a polietilén hűvös lehet, de nem szívja fel a vizet és az izzadságot, mert elutasítja a vizet, és emiatt nem működik textilként” – mondja Boriskina.