A fogyókúrákkal és az elhízással kapcsolatban rengeteg tévhit és talán még annál is több riogatás olvasható – és hallható – mindenütt, ez utóbbiak közül pedig talán a leggyakoribb az az állítás, miszerint az egyik legnagyobb hiba, amit diétában elkövethetünk, az a késő esti vacsora.
Hogy ez tényleg ekkora probléma-e, ahhoz érdemes egy kicsit alaposabban körüljárni a kérdést, hisz nagyon sok mindentől függ, hogy ezzel valóban ártunk-e, vagy csupán felesleges – és egyben igen kellemetlen – óvatosság az egész. Az első és legfontosabb dolog, amit tisztáznunk kell, az az, hogy mi a diétánk célja. Egész másképpen kell ugyanis mondjuk egy terhességi cukorbetegség miatti étrendet tartani, mint egy hétköznapi túlsúlyt – vagy pont az ellenkezőjét, testépítéskor egy tömegnövelő időszakot – kordában tartani. Amennyiben ugyanis valamilyen betegség okán szabályozott az étkezésünk, azt minden esetben a kezelőorvos utasításainak megfelelően tartani kell, hisz az attól való eltérés komoly kockázatokat rejt magában. Ilyenkor semmiképp se hallgassunk laikusok, vagy önjelölt dietetikusok tanácsaira. Ha azonban csak a súlycsökkentés az ok, akkor több tényezőt érdemes figyelembe venni, mielőtt megvonjuk magunktól a késő esti falatokat.
Az egyik, hogy tisztában kell lennünk azzal, hogy az anyagcserénk miként működik. Alvás közben ugyanis az lelassul, ennek megfelelően az emésztés is másodlagos feladattá válik ilyenkor a szervezet számára. Azonban ha éhesen fekszünk le, annak jó eséllyel a következő napon fizetjük meg az árát – hisz még éhesebben fogunk felkelni – és amennyi kalória bevitelt megspóroltunk az este folyamán, annak többszörösét faljuk majd be a rákövetkező délelőtt. Ezért aztán – ha csak a speciális étrendünk ezt kimondottan elő nem írja, mert léteznek ilyen diéták -, akkor ne koplaljunk este, sokkal inkább arra érdemes odafigyelni, hogy mi az, amit ilyenkor még megehetünk. Egy könnyű saláta például tökéletes, hisz laktat, rostokban gazdag, ám kalóriatartalma alacsony. Arra viszont tökéletesen elég, hogy ne feküdjünk le éhesen, és ami még fontosabb, hogy szervezetünk ne érezze azt, hogy raktározó üzemmódba kell kapcsolnia, azaz amikor legközelebb táplálékhoz jut, abból nem képez – zsír formájában – tartalékot.