Szén-semleges „bioüzemanyag” a tavakból

A tavak hatalmas mennyiségű metánt tárolnak. Egy új tanulmányban a Bázeli Egyetem környezettudósai javaslatot tesznek arra, hogyan lehet kivonni és felhasználni energiaforrásként metanol formájában.

[wp_ad_camp_1]

A jelenlegi éghajlati válságról szóló vita általában a szén-dioxidra (CO2) koncentrál. Az üvegházhatású gáz metánja kevésbé ismert, de bár sokkal ritkább a légkörben, globális felmelegedési potenciálja egységenként 80–100-szor nagyobb. Az emberi tevékenységek által okozott metán több mint fele az olajtermelésből és a mezőgazdasági műtrágyákból származik. De a gázt a biomassza mikrobák általi természetes bomlása is létrehozza, például a tavakban. Legutóbbi publikációjukban a svájci Bázeli Egyetem kutatói felvázolja a tavakból és más édesvíztestekből származó metán fenntartható energiatermelés céljából történő felhasználásának lehetőségeit és elméleti lehetőségeit.

A tavakból és víztározókból származó metán a globális természetes metán-küldetések mintegy 20% -át teszi ki. „Ez elméletileg elegendő lenne a világ energiaigényének kielégítéséhez” – mondja Maciej Bartosiewicz, a Baseli Egyetem Környezettudományi Tanszékének posztdoktora. A tavak folyamatosan felszívják a légköri CO2-t a fitoplankton növekedésével. A mikrobák a fotoszintézissel rögzített szenet metánná alakítják, amikor biomasszát dolgoznak fel. Így a metánban megkötött szén az égés során a természetes körforgásban marad. A fosszilis tüzelőanyagok részben helyettesíthetők a „természetes” megújuló metánnal. A metángázt már villamosenergia-termelés céljából égetik a gáztüzelésű erőművekben, és üzemanyagként folyékony metanol formájában használják. A cikkben leírt ötlet nem teljesen új: 2016 óta a Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság közötti Kivu-tóban a metánt 260 méter mélységből nyerik ki, tisztítják és használják közvetlenül energiaellátáshoz a generátorokon keresztül.