Azokban a háztartásokban, ahol bármilyen nyílt lánggal működő fűtés, vagy vízmelegítő rendszer van, ott a legfontosabb biztonsági berendezés mindenképpen egy szén-monoxid érzékelő kell, hogy legyen.
Ezt a gázt ugyanis nem véletlenül hívják csendes gyilkosnak. Ott jelenik meg, ahol tökéletlen égés megy végbe – és ez bármilyen meghibásodás, vagy oxigénhiányos környezet következtében megtörténhet – és ami a legveszélyesebb benne, az az, hogy szagtalan, színtelen, gyakorlatilag észrevehetetlen. Az általa okozott – kezdeti – panaszok, mint amilyen az álmosság, vagy a fejfájás, rengeteg más problémára is utalhatnak, emiatt legtöbbször nem is gyanakszunk a szén-monoxidra. A fűtési szezon kezdetével egyre sűrűsödnek az emiatt bekövetkező balesetek, amik nem ritkán akár végzetesek is lehetnek. Emiatt aztán nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az érzékelőn nem szabad spórolni és semmiképpen sem szabad halogatni a beszerzését.
A megfelelő példány kiválasztása persze nem egyszerű feladat, annál is inkább, mert időről-időre felbukkantak olyan hírek, miszerint sok készülék nem megbízható és a kritikus pillanatban csődöt mondanak. Egy dolog biztos: nem szabad az olcsó példányok közül választani, ám szerencsére ma már nem vagyunk magunkra utalva. A szén-monoxid érzékelők felügyeletét ugyanis már jó ideje a katasztrófavédelem végzi és a honlapjukon megtalálható a – megfelelően, laboratóriumi körülmények között – bevizsgált és megfelelt készülékek listája, melyek közül nyugodtan választhatjuk bármelyiket. A vásárlást követően azonban még nem ért véget a feladatunk, nagyon fontos ugyanis, hogy szigorúan betartsuk a gyártó utasításait és aszerint helyezzük el a készüléket otthonunkban, ahogy a mellékelt használati útmutatóban az szerepel. Az is lényeges, hogy ne tesztelgessük – pl azzal, hogy sűrű füstöt engedünk rá -, mert ezzel akár tönkre is tehetjük az érzékelőt és az így hamis biztonságérzetet ad, hisz pont, hogy vészhelyzetben nem jelez majd.