Sokkal fontosabb a gyerekkel töltött idő minősége, mint a mennyisége

Sok mással egyetemben a szülőség is hatalmas változásokon ment – és megy – át. Míg évtizedekkel ezelőtt egy teljesen más családmodell volt az elfogadott, mára már sok helyütt a nyomát sem látni a berögződéseknek.

A huszadik század végéig ugyanis nagyjából minden családban ugyanaz volt a felállás. Az apa dolgozott és eltartotta a família többi tagját, míg az anyuka otthon volt a gyerekkel, vezette a háztartást, és magára vállalta a nevelés tulajdonképpen egészét. Annak, hogy ez így alakult, több oka is volt, egyrészt a férfi-női szerepek sokkal inkább voltak külön határoltak, mint napjainkban, emellett pedig akkoriban még jóval könnyebb volt egyetlen embernek megteremtenie az anyagiakat – részben azért is, mert jóval nagyobb különbség volt egy férfi és egy női átlagkereset közt -. Ez a modell azonban egyre inkább kikopik, noha még mindig sokan így élik meg a gyermekvállalást követő éveket. Helyét egy olyan felállás vette át, amelyben az apa sokkal inkább szeretne aktív résztvevője lenni a kisgyermek életének. Sajnos azonban az még mindig igen gyakori, hogy az apa a nap nagy részét a munkahelyén tölti, ezért aztán az a pár óra, amit a gyerkőccel tölt, gyakorta kevésnek érződik, ami persze lelkiismeret furdaláshoz vezet.

Ez egy lélekpróbáló helyzet, ám szerencsére a gyerekek egész másképp működnek, mint a felnőttek. A kicsik számára ugyanis közel sem okoz akkora traumát, vagy problémát az, hogy csak pár órát töltenek el naponta az édesapjukkal, főképp akkor, ha az minőségi idő. A picik agya ugyanis tényleg szivacsként működik ezekben az években és számukra a legfontosabb a világ felfedezése és az, hogy biztonságban érezzék magukat. Ennél fogva aztán az, ha csak ott ülünk mellettük órák hosszat és a telefonunkat nyomkodjuk, sokkal kisebb élmény számukra, mint ha húsz percig mesét olvasunk nekik, játszunk velük, vagy felfedezzük az újonnan kinyílt virágokat az udvaron. Nem szabad tehát azon keseregni, hogy a nap nagy részében nem vagyunk otthon, hanem sokkal inkább arra kell fókuszálni, hogy amikor együtt vagyunk a gyermekünkkel, akkor kizárólag csak rá figyeljünk és vele foglalkozzunk. Mert számára ez az igazán fontos.