Bizonyára mindenki előtt ott a kép, amely az amerikai családi filmek egyik leggyakoribb kelléke, nevezetesen a fejedelmi fogásokkal telerakott reggeliző asztal, ahol minden megtalálható, mi szem-szájnak ingere.
Noha kétségtelenül árad ebből a miliőből valamiféle meghitt, családias hangulat, azért legalább ennyire meg is tudja mosolyogtatni az embert, hisz aki családos ember – de az egyedülállókra is éppúgy igaz ez – annak nemhogy ennyi ideje nincs reggelente, de nagyjából semennyi. A kapkodásnak, sietségnek pedig elsősorban a reggeli látja a kárát, pedig nem véletlenül mondogatják, hogy a nap legfontosabb étkezése – kellene, hogy legyen -. A vacsora és a reggeli között eltelt idő ugyanis a leghosszabb, amelyet szervezetünk úgy tölt, hogy nem jut tápanyagokhoz, így hát érthető, hogy miért is annyira lényeges, hogy a 8-10 órányi koplalás után milyen ételeket fogyasztunk.
Sajnos ennek ellenére sokaknak csak arra van idejük, hogy beugorjanak a legközelebbi pékségbe, és valami pékáruval csillapítsák az éhségüket, egészen ebédig. Ennél gyorsabb – és kényelmesebb – megoldás nemigen létezik, ám sajnos egészségtelen és hosszú távon káros szokás ez. Gyorsan felszívódó szénhidrátra ritkán van szüksége a testünknek, és ha mégis, akkor az semmiképp sem a reggeli időszak – inkább az edzés utáni óra -. Ilyenkor a lassan felszívódó szénhidrátok mellet rostra, fehérjére és megfelelő olajokra, illetve zsiradékra lenne szükség, a pékáruk – legyenek épp édesek, vagy sósak – azonban ezeket szinte elvétve sem tartalmazzák. A megoldás nem egyszerű, ám némi odafigyeléssel és tudatos készüléssel kivitelezhető. A legkönnyebb módszer, ha mindig előző este összekészítjük a másnapi reggelinket, így a kapkodás nem kényszerít rá minket, hogy olyat vásároljunk, ami abszolút egészségtelen.