Amikor kistestvér érkezik a családba, teljesen természetes, hogy az addig szülei kizárólagos figyelmét élvező nagyobb gyermek féltékenységet érez a baba iránt. A szülő feladata, hogy átsegítse gyermekét ezen a helyzeten és minimálisra csökkentse a féltékenységet.
[wp_ad_camp_1]
Az új testvér érkezésével a gyerekek szempillantás alatt vetélytársakká válnak. Nemcsak a szeretetért, figyelemért megy a harc, hanem a család korlátozott forrásaiért is: kié legyen a nagyobb szoba, az utolsó szelet torta. Minden testvérnek meg kell tanulnia osztozkodni akár a saját tulajdonán is. Akármekkora is a korkülönbség a gyerekek között mindig készítsük fel gyermekünket a kistestvér érkezésére! Ha a kicsi érkezése a nagyobb közösségbe szoktatásával jár, akkor azt minél hamarabb kezdjük el, vagy pedig jóval szülés utánra időzítsük. Nem szerencsés, ha az óvodakezdés és a szülés egybe esik. A testvérrel szembeni féltékenység megnyilvánulhat olyan jelekben is, hogy az addig szobatiszta gyermek újra bepisil éjszaka, az addig szófogadó gyerek veszekedni kezd a játszótéren, vagy a kamasz gyerek ront a jegyein.
Nem jó, ha a nagyobb testvérre olyan felelősséget bízunk, ami nem neki való, például, ha folyamatosan bébiszitternek használjuk. Babusgassuk a nagyobb testvért is, természetes, hogy a kisbabát sokat ölelgetjük, a nagyobb testvért is öleljük át naponta többször és mondjuk el neki, hogy menyire szeretjük! Fontos, hogy a kicsi érkezése ne borítsa fel a nagyobb testvér életét. Ha például addig minden este meséltünk neki lefekvés előtt, akkor ez a kistestvér érkezése után is maradjon meg. Ha vendégek jönnek, ne csak a kicsit csodáljuk, jó, ha a vendégek elbeszélgetnek a nagyobb testvérrel, megnézik a rajzait. Ha a kistestvér is nagyobb, ügyeljünk rá, hogy veszekedéskor igazságosak legyünk, ne mindig a kicsinek adjunk igazat!