A kutyafürdetés az egyik olyan modernkori vívmány, aminek évtizedekkel ezelőtt még nagyjából semmiféle létjogosultsága nem volt. Régen a kutyának jól meghatározott szerepe volt a ház körül és a legritkább esetben sem mehetett be a négy fal közé az emberekhez.
Aztán szép lassan sok egyéb szokásunkkal együtt ez is átalakult. A kutyák ma már ritkábban vannak haszonállatként tartva, sokkal elterjedtebb, hogy házi kedvencként bérelt helyük a kanapé sarkán. Ám tekintsük bármennyire is családtagnak négylábú kedvencünket, az nem változtat a tényen, hogy egy állat, aminek bizony szaga van, és aki a séták alkalmával – vagy épp a kertet őrizve – összepiszkolja magát. Egy kisméretű eb – például egy mopsz, vagy egy csivava – esetében ez nem is akkora probléma, azonban ha nagytestű kutyánk van, akkor időről időre ellenállhatatlan vágyat érzünk, hogy megszabadítsuk a kellemetlen illatfelhőjétől.
Ilyenkor pedig felmerül a kérdés, hogy mivel és milyen gyakran érdemes, kell, illetve szabad fürdetni az ebet. Nos, a válasz talán egy kicsit meglepő lehet sokak számára, de ami a szükségességet illeti, a helyzet az, hogy a kutyáknak egyáltalán nincs szükségük a pancsolásra. Az persze rendben van, amikor egy természetes vízben – maguktól – megmártóznak, ám a fürdőkádban, samponnal történő tisztálkodás egyáltalán nem tartozik a az állat szükségletei közé. Ennél fogva aztán nagyon könnyű többet ártani a művelettel, mint amennyi az előnye, így nagyon fontos, hogy kellőképpen elővigyázatosak legyünk. A kutyák bőre ugyanis meglehetősen érzékeny, így ha úgy is döntünk, hogy megfürdetjük, mindig kizárólag számukra kifejlesztett samponnal tegyük ezt és lehetőleg csak abban az esetben, amikor ez feltétlenül indokolt – azaz minél ritkábban -. Az emberek számára gyártott készítményeket azonban szigorúan felejtsük el, mert akár allergiás reakciót is kiválthat az állatnál.