A vastag- és végbélrák a harmadik leggyakoribb daganatos megbetegedés mind a nők, mind a férfiak körében, és a második leggyakoribb rák világszerte. Halálozási szempontból is vezető helyen áll, a tüdőrák után a második halálok.
A vastag- és végbélrák rendkívül gyakori, előfordulási gyakorisága meredeken emelkedik 40-50 éves kor körül. A kolorektális adenokarcinómák lassan nőnek, és sok időbe telik, mire elég nagyok lesznek ahhoz, hogy tüneteket okozzanak. Az elmúlt években jelentősen megnőtt a vastag- és végbélrák incidenciája, és ezen túlmenően csökkent az életkori küszöb is, egyre több vastagbélrák jelentkezik fiatal korban. Valószínűleg a szórványos vastagbélrák megjelenésének és kialakulásának fő tényezői továbbra is táplálkozási tényezők. A legtöbb vastag- és végbélrák a vastag- vagy végbél belső nyálkahártyájának növekedéséből indul ki, amelyet polipnak neveznek. Nem minden polip rákos, de bizonyos típusú polipok idővel, általában sok éven át, rákossá válhatnak. Ha a rák polipban képződik, idővel a vastag- vagy végbél falába nőhet.
Ha korai stádiumban észlelik, a vastagbélrák gyógyítása valósággá válik. A halálozási arány ezen a téren az 1980-as évek óta fokozatosan csökkent, és ez valószínűleg mind a korábbi felismerésnek, mind az alkalmazott kezelések fejlesztésének köszönhető. A lokalizált rák 5 éves túlélési aránya 90%, míg az áttétes rák esetében nem haladja meg a 13%-ot. Ebben az állapotban a siker kulcsa a korai felismerésben, a szűrőprogramok betartásán keresztül, és nem utolsósorban az egyre tökéletesedő és személyre szabott kezelésekben rejlik, amely különösen érvényes a lokálisan előrehaladott és áttétes daganatos megbetegedések esetén. A vastagbélrákok túlnyomó többségében a sebészeti beavatkozás az első terápiás gesztus.