Korunk egyik legnagyobb problémája a vég nélküli pazarlás. Ahogy sokan nem figyelnek például az energiafogyasztásra, vagy épp a vízzel való takarékoskodásra, a leginkább talán az élelmiszerpazarlásban érhető tetten az emberiség eme rossz szokása.
A Nébih vizsgálatai alapján fejenként majdnem hetven kilogramm élelmiszert dobunk a kukába évente, ez pedig egy elképesztő szám. Rengeteg energia és erőforrás megy pocsékba, holott kis odafigyeléssel rengeteget javíthatnánk ezen. Az első lépés az lenne, hogy az ingervásárlások visszaszorításával tudatosan kellene beszerezni a táplálékot is. Ugyanis ha csak egy hétre előre gondolkodnánk, hogy mi kerül az asztalra és ahhoz milyen hozzávalók szükségesek, akkor töredékére csökkenthetnénk azon termékek megvásárlását, melyekre igazándiból nincs szükségünk és amik egy része végül a kukában landol majd.
Ugyanez a helyzet azokkal a termékekkel is, amelyeknek lejárt a minőség megőrzési idejük. Sokan ilyenkor gondolkodás nélkül kidobják ezeket a termékeket, holott ez a dátum inkább tekinthető egy iránymutatásnak, mintsem kőbe vésett igazságnak. Rengeteg olyan étel van ugyanis, amely még a minőség megőrzési idő után is nyugodtan fogyasztható, persze ilyen esetben mindig alaposan meg kell vizsgálni, hogy ízében, színében, állagában és illatában is megfelelő-e az adott termék, ám amennyiben igen, akkor nyugodtan megehetjük. Elsőre talán nem is gondolnánk, hogy mennyire idejekorán kidobunk dolgokat, hisz például a kekszek, vagy a csokik még három hónap elteltével is nyugodtan fogyaszthatóak, konzervek, vagy épp lekvárok esetében pedig még az egy év sem jelenti azt, hogy automatikusan a kukában lenne a helyük. Fontos azonban, hogy ez kizárólag a minőség megőrzési idővel ellátott termékekre igaz, Könnyen romló áruk esetében ugyanis a feltüntetett dátum a fogyaszthatósági időt jelenti. Ilyen ételek esetében ne kockáztassunk, mert komoly problémákat okozhat, ha elfogyasztjuk.