Az iskolai élet fő szereplői a diákok, a szülők és a tanárok. Az iskolában a diákok alárendelt szerepben vannak a tanárokkal szemben, akik az iskolai élet normáit, az elvárt magatartást határozzák meg. A diákok feladata a szabályok betartása, a konfliktusok jó része ebből ered.
A tanár-diák konfliktus kiindulópontja, amikor valami látszólagos, vagy való sérelem éri a gyereket, illetve a tanárt. Sok esetben a gyerek ezt a helyzetet nem tudja kezelni, nem beszéli ki magából, vagy ha el is mondja, nem sikerül megoldást találni rá. A tanár és a diák között lassan kialakul egy kölcsönösen negatív energetikai kapcsolat, melytől mindkét fél nehezen tud szabadulni, mivel nem akarják, vagy nem tudják elengedni az egymás iránt érzett rossz érzéseket. A gyerek először csak panaszkodik otthon, aztán rossz jegyeket kezd el hazahozni. Súlyos esetben leblokkol a tanártól való erős félelem miatt.
Ezt a helyzetet nem szabad megvárni, jobb már a konfliktus elején közbelépni és ha lehet rendezni a problémát. A szülőnek az a jó, ha gyermeke úgy tud kiszállni a konfliktusból, hogy közben sem lelkileg, sem fizikailag nem sérül. Ha a szülő sikeresen közreműködik a konfliktus megoldásában, az a gyerek számára is jó példa lehet, hogyan kezelje a konfliktusait a jövőben. Fontos, hogy sokat beszélgessünk a gyerekkel, mesélje el, szerinte miből adódik a probléma, próbálja beleképzelni a helyét a tanár helyébe, és mint tanár mesélje el a problémát. Ez fejleszti a gyermekben az empátiát és a felelősségvállalást. Érdemes a tanárt is megkeresni, de semmiképpen sem támadóan fellépve. A legtöbb esetben a tanár is a helyzet megoldására fog törekedni. Vonjuk be a helyzet megoldásába a gyermek osztályfőnökét is, sokat segíthet a problémamegoldásában, hiszen mindkét félt jól ismeri.