Az egyik legnehezebb kérdés, amit életünk során kaphatunk – bárkitől, de leginkább saját magunktól -, az nem más, mint hogy mi a célunk. Mi az, amit el szeretnénk érni, mitől éreznénk teljesnek az életünket.
Persze ahány ember, annyiféle vágy, de talán nem is olyan nagyon meglepő módon idős korban nagyjából mindenki ugyanúgy vélekedik erről a kérdésről. Hisz amíg fiatalok vagyunk, addig úgy érezzük, hogy miénk a világ, bármit megtehetünk és – ami talán a legnagyobb illúzió az életben – mindenre van időnk. Aztán kikerülünk az iskolapadból, nekilátunk a nagybetűs életnek, dolgozunk, karriert építünk, belevágunk az igazán nagy dolgok megvalósításába, saját ingatlan, családalapítás, a hetek pedig összefolynak, a hónapok rohamtempóval követik egymást. Párat pislogunk és máris eltelik egy újabb év, míg egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy középkorúak vagyunk és ilyenkor bizony érdemes számot vetni arról, hogy hol is tartunk az életben.
Ekkor már szívesen hallgatjuk az idősek tanácsait és intelmeit, amelyekből nagyjából ugyanaz a kép rajzolódik ki. Eszerint pedig függetlenül attól, hogy inkább karrierista, vagy esetleg nyugodtabb életvitelt is választ valaki, visszatekintve általában mindenki ugyanazokat a dolgokat tartja – és tartotta – fontosnak, illetve ugyanazon hibák miatt sajnálkozik. A legtöbb tanács ugyanis azt mondja, hogy amíg csak tehetjük, képezzük magunkat és tanuljunk, emellett pedig már egész fiatal kortól kezdve figyeljünk oda nagyon az egészségünk megőrzésére, mert ha az egyszer – valóban – romlásnak indul, onnan már nagyon nehéz újra helyrehozni. Töltsünk minél több időt a szeretteinkkel és az anyagi javak helyett inkább élményeket – ha tehetjük és van rá lehetőség, akkor persze közös élményeket – gyűjtsünk. Ha pedig a karrierről van szó, akkor a legfontosabb intelem talán az, hogy merjünk kockáztatni, mert minden egyes elszalasztott lehetőség nagyon fog fájni a későbbiekben és azon fogunk rágódni, hogy mi lett volna, ha meg merjük lépni. Emellett pedig mindenkinek magának kell tudnia, hogy mi teszi igazán boldoggá, és ha ezzel tisztában van, akkor igenis tenni kell érte, hogy minél előbb elérjük. Az élet ugyanis rövid és törékeny, még ha ez ifjú korunkban oly hihetetlennek is tűnik.