Noha hat éves koráig bőven ráérünk iskolatáskát vásárolni a gyermekünknek, aligha van olyan szülő, aki ne szerezne be egy dizájnos darabot már jóval korábban a totyogónak. Gyakorlati haszna ugyan nem feltétlenül van még ebben a korban, ám a két-három évesek már előszeretettel hurcolják az anyukák, vagy apukák táskáit.
Ez azonban több szempontból sem szerencsés, hisz lazán és észrevétlenül kiszedhetnek belőle fontos dolgokat, amelyeket aztán még jól el is rejtenek, arról nem is beszélve, hogy a felnőttek batyui rendszerint jó nehezek, az pedig semmiképp sem ajánlott, hogy a kicsik véletlenül megerőltessék magukat. Ezért aztán jóval egyszerűbb megoldás, ha kapnak saját szütyőt, ez lehet akár vállra akasztós, akár klasszikus hátizsák – ez utóbbi anatómiailag szerencsésebb -, ám arra nagyon figyeljünk oda, hogy ebben a korban nem viselhetnek nagyobb súlyt a hátukon, mint a saját testtömegük tíz – maximum tizenöt – százaléka. Ez gyermektől függően 1-2 kilogramm, azaz nagyon könnyű átlépni, ám a gerincük folyamatosan fejlődik, és vigyázni kell, nehogy túlerőltessék a cipeléssel.
Amikor aztán elérkezik az általános iskola ideje, akkor már gyakorlati haszna is lesz a dolognak, ám még ekkor is fokozottan vigyázzunk arra, hogy mekkora terhet vesznek a hátukra a gyerekek, inkább vigyük helyettük a táskát – vagy ha ragaszkodnak hozzá, hogy rajtuk legyen, akkor a benne lévő nehezéktől szabadítsuk meg őket -. Hogy melyik modellt választjuk, az igazándiból ízlés kérdése – elsősorban persze a gyerkőc ízléséé -, ám arra mindenképpen fektessünk nagy hangsúlyt, hogy jó minőségű darabot vegyünk, ami anatómiailag úgy van kiképezve, hogy biztosan nem árt a kicsik hátának. Ezt leszámítva érdemes hagyni, hogy a gyermek válassza ki a számára legkedvesebb példányt, mert ebben a korban sokszor nagyobb a lelkesedés a táska iránt, mint magával az iskolával szemben.