Akárcsak a cipőnk befűzése, a hajszárítás is egy olyan rutinfeladat, amelyet a legtöbben álmukból felkeltve, csukott szemmel is meg tudnának csinálni. Nem csoda, hisz kevés egyszerűbb dolog létezik ennél, nem kell hozzá más, mint frissen mosott hajkorona, egy hajszárító, no meg a hajszálak mennyiségével egyenesen arányos mértékű türelem.
Ám míg rengeteget lehet hallani arról, hogy a nem megfelelő módon – gyakorisággal – végzett mosás, vagy épp a rosszul megválasztott sampon mennyit tud ártani, addig arról ritkán esik szó, hogy a szárítás technikája legalább ilyen fontos az egészséges frizura megőrzése érdekében. A rutinból végzett feladatoknak ugyanis az az egyik legnagyobb hátulütője, hogy berögzült módon végezzük akkor is, ha az a módszer alapjaiban rossz, és bizony ezen már csak nagy odafigyeléssel lehet változtatni a későbbiekben.
Jó hír, hogy a helyes hajszárítás technikája nem túlságosan bonyolult és könnyen kivitelezhető, főképp, ha tudjuk, hogy mely sarkalatos pontokra kell nagyon odafigyelni. Az első ilyen, az a hőmérséklet – és ezzel együtt az erősségi fokozat -. A hajszálakat ugyanis rendkívüli módon roncsolja a forró levegő, így bár kecsegtetőnek tűnik a legmagasabbra állítani a szárítót – hisz úgy hamarabb túlesünk az egészen -, inkább ne tegyük. Azt is tartsuk szem előtt, hogy a nedves haj sokkal sérülékenyebb, mint a száraz, ezért kefével csak a szárítás legvégén nyúljunk a fejünkhöz. Első lépésként törölközővel itassunk fel annyi vizet, amennyit csak tudunk – de ne dörgöljük, mert attól is sérülnek a szálak -. Ha ez megvan, akkor jöhet a szárítás, közepes hőmérsékleten és erőn, amíg már szinte teljesen megszáradt a frizuránk. Ez idő alatt maximum a kezünkkel érjünk a fejünkhöz, fésűvel, kefével semmiképp se borzoljuk a tincseket. Végül pedig nyugodtan alkalmazzunk hő védő készítményeket, illetve a hajtípusnak megfelelő sampont és balzsamot. Ha így járunk el, akkor jó eséllyel mindent megtettünk hajunk hosszú távú megóvásának érdekében.