Ha van olyan része a munkaerőpiacnak – pontosabban az álláskeresés folyamatának -, amely nálunk még mindig meglehetősen gyerekcipőben jár, akkor az a bértárgyalás és annak folyamata.
A legtöbb esetben ugyanis gyakorlatilag ez a rész meg sem történik, sokszor még akkor sem, amikor egy aránylag hiányszakmában pályázik az illető. Pedig óriási szükség lenne arra, hogy az emberek szinte rutinszerűen alkalmazzák ezt, hisz fontos tisztában lenni azzal, hogy a cégek elsődleges célja a lehető leginkább szakképzett munkaerő felvétele, az elérhető legalacsonyabb bérköltséggel. Azaz az esetek túlnyomó többségében a pozícióért felajánlott fizetés az az a minimum, amit azért a munkakörért nagy átlagban kapni lehet. Ez egy szaktudást nem igénylő munka esetében nem túl előnyös alkupozíció, ám az állások nagy része nem ilyen. Éppen ezért ha eljutunk a felvételi beszélgetés azon részéhez, amikor a munkáltató egyértelművé teszi, hogy befutók vagyunk, akkor mindenképpen érdemes lefolytatni egy bértárgyalást a saját érdekünkben.
Fontos azonban, hogy miként járunk el. Ez ugyanis ez meglehetősen érzékeny folyamat, aminél nagyon fontos, hogy a lépéseinket alaposan megfontoljuk és higgadtan cselekedjünk. Sokan ugyanis ha eljutnak odáig, hogy alkudozásba bocsátkoznak a bérüket illetően, akkor trükkökhöz folyamodnak – miszerint máshonnan is van ajánlatuk, vagy épp nagyobb összeget mondanak az előző bérükre, mint ami a valós összeg -. Ilyen cselekhez azonban ne folyamodjunk, mert sosem tudhatjuk, hogy ki ismer kit és akár egyetlen rövid telefon is romba döntheti a füllentésünket. Ehelyett pozícionáljuk be magunkat a munkaerőpiacon, legyünk pontosan tisztában azzal, hogy ténylegesen mennyit ér a tudásunk és a tapasztalatunk. Támasszuk alá tényekkel, hogy miért érezzük reálisnak a magasabb összeget. Végül, de nem utolsósorban, tartsuk magunkat az elveinkhez. Ha tudatosan meghatároztuk, hogy mi az a minimálbér, ami alatt nem szívesen vállalnánk a munkát, akkor az alá ne menjünk. Egyrészt azért, mert komolytalanná válunk a munkaadó szemében, másrészt pedig azért, mert jó eséllyel valóban nem szívesen végeznénk a dolgunkat, ami hosszabb távon semmi jót nem tartogat.