Életünk során rengeteg emberrel találkozunk és kerülünk hosszabb-rövidebb kapcsolatba. Némelyek jó sokáig közel maradnak hozzánk, míg másoktól a lehető legrövidebb úton búcsút veszünk. Vannak köztük azonban olyanok is, akikről csak hosszú idő elteltével derül ki, hogy milyenek is valójában és bizony hosszú hónapoknak kell eltelnie, mire átlátunk a szitán.
Ilyenek például a passzív-agresszív emberek is. Noha számtalanszor hallottuk már ezt a kifejezést, amíg nem tapasztaljuk meg a saját bőrünkön, hogy milyen is kapcsolatba kerülni egy ilyen személlyel, addig elképzelésünk sem lehet arról, hogy mennyire fárasztó, frusztráló és kimerítő viaskodni vele napról-napra. A barátaink között általában nem igazán találni passzív-agresszív jellemvonással rendelkezőt, egész egyszerűen azért, mert egy ilyen emberrel szinte kizárt, hogy tartós barátságba kerülnénk. De miről is ismerhetjük fel, ha egy ilyen személlyel sodor össze minket a sors? Nos, a legtöbb esetben ez vagy a munkahelyünkön, vagy a párkapcsolatunkban történik meg, és őszintén szólva mindkét élethelyzet rendkívül nagy nehézségeket tud okozni. Az agresszív- mármint nem fizikálisan, hanem pszichésen agresszív – embereket ugyanis könnyű azonnal felismerni, hisz ők nem ismernek kompromisszumot és nagyjából mindennek úgy kell történnie, ahogy azt ők akarják. Mivel ez a jellemvonás már távolról felismerhető, ezért aránylag könnyen el is lehet kerülni.
Ezzel szemben a passzív-agresszív ember nem próbál meg a hagyományos módokon fölénk kerekedni. Nem érvényesíti erővel az akaratát, egész más fegyverarzenállal dolgozik. Gyakorlatilag úgy viszi végig, hogy az történjen, amit ő szeretne, hogy manipulációval eléri, hogy saját magunk döntsünk az ő igényeinek megfelelően. Ezt legtöbbször önsajnálattal és bűntudat keltésével teszi meg, elkerülve a valódi konfliktust, aminek két ember között kellene lezajlania bármilyen vitás helyzetben. Ehelyett elülteti a gondolatot és hagyja, hogy magunkban vívjuk meg a csatát és végül minden pontosan úgy történjen, ahogy azt eltervezte. Szerencsére vannak jelei annak, ha passzív-agresszív emberrel van dolgunk. Ilyen helyzetekben ugyanis zavartnak, frusztráltnak érezzük magunkat, nem ritkán pedig dühösek is vagyunk – gyakorta inkább magunkra, mint a másikra -, hisz valahol mélyen, legbelül érezzük, hogy nem azokat a döntéseket hoztuk meg, amiket valójában szerettünk volna. Helyretenni ezeket a dolgokat nem egyszerű. A passzív-agresszív emberekkel ugyanis csak akkor juthatunk dűlőre, ha szembesítjük őket a módszereikkel, és megtanítjuk őket felvállalni a konfliktusaikat. Az azonban nagyon nehéz kérdés, hogy mely esetekben éri meg a fáradtságot és a befektetett időt és energiát ez, hisz a legtöbbször jobban járunk, ha inkább kizárjuk őket az életünkből.