Nem is gondolnánk, de rengeteg olyan munkafolyamat van, ami rém egyszerűen kivitelezhető, amíg csak a magunk urai vagyunk, ám szinte lehetetlen bonyolulttá válik, amint egy kisgyermek az állandó figyelmünket igényli.
Persze kevés csodálatosabb dolog van annál, mint amikor azt látjuk, hogy a gyermekünk napról-napra fejlődik, és egyre önállóbbá válik, azonban az őszinte igazsághoz azért hozzátartozik, hogy ez egy hosszú folyamat eredménye. Az újszülött szakasz a maga alváshiányos állapotával inkább egy lázálomra hasonlít, ezek a hónapok viszont tényleg villámgyorsan elröppennek. Amikor aztán a baba mászni, majd járni kezd, egy teljesen új korszak veszi kezdetét. Egyetlen pillanatra sem lehet szem elől téveszteni, hisz a legártalmatlanabbnak tűnő eszközök, tárgyak is életveszélyes fegyverré válnak, ám az egész napos felügyelet gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy haladjunk az egyéb tennivalókkal.
A leggyakrabban elhangzó tanács ezzel kapcsolatban, hogy intézzük el a dolgainkat, amíg a gyerek alszik. Nos, ez valóban jól hangzik, ám van vele egy kis gond. Csecsemőkorban tényleg sokat alszik – napközben – is az apróság, ám a totyogó korszak már nem erről szól. Villámgyorsan azon kapjuk magunkat, hogy egy másfél órás ebéd utáni szundival átvészeli az egész napot, ennyi idő alatt pedig túl sok mindent azért nem lehet megoldani. Akkor mégis mit lehet tenni, hogy ne úgy nézzen ki a lakás állandóan, mint ahol bomba robbant? Nos, vagy feladjuk az elveinket, és engedjük, hogy mesét nézzen – kétségtelenül ez a legegyszerűbb módszer -, vagy megtaláljuk azt az elfoglaltságot, ami legalább fél órára leköti a kicsit. Ugyancsak bevethetők ilyenkor a nagyszülők, hisz ha csak hetente két-három alkalommal mentesítenek minket 1-2 órára, már az is hatalmas segítség tud lenni. Hogy melyik a leginkább alkalmas módszer, azt persze mindenkinek magának kell kikísérletezni, ám tartsuk észben, hogy nincs veszve minden, és minden korszaknak vége lesz egyszer.