A tüdőfű (Pulmonaria spp.) kora tavasszal virágzó növény, kissé sajnálatos köznévvel. A növény azért kapta a nevét, mert levelei tüdő alakúak, és a tüdőfűt egyszer már gyógyszeresen használták tüdőbetegségek kezelésére. De manapság ez a csomóképző növény többnyire évelő tájvirágként ismert, amely akkor jelenik meg és virágzik, amikor a legtöbb más növény alig dugja ki a fejét a földből.
[wp_ad_camp_1]
A nemzetség növényei általában alacsony növekedésűek, bár a virágszárak akár 18 hüvelyk magasak is lehetnek. A méhek és más beporzók általában szeretik a virágokat. A leveleken finom réteg homályos szőr van, zöld árnyalatúak, néha foltos jelzéssel. A növény öt szirmú, harang- vagy tölcsér alakú virága fürtökben lóg. Jellemzően rózsaszínű színnel kezdődnek, majd ibolyakékre érnek, de ez fajonként és fajtánként változhat. A tüdőfű legjobban ősszel ültethető, mérsékelt növekedési ütemű. A tüdőgyökér növények számára megfelelő táj megtalálása bonyolult lehet, de elengedhetetlen a növények egészsége és túlélése szempontjából. Bár értékelik a fák által kínált árnyékot, nem szeretnek versenyezni a fákkal a talaj nedvességéért.
Tehát, ha egy fa lombkoronája alá ültetjük őket, fontos, hogy rendszeresen öntözzük őket. A tüdőfűk jól működhetnek a kerítés, a kerti fal vagy más olyan szerkezet mentén is, amely árnyékot nyújt a talaj nedvességének veszélyeztetése nélkül. Ültetve nőhetnek a magasabb évelők között, amelyek árnyékot kínálnak a tavaszi átmenetkor. A tüdőfűknek nincsenek figyelemre méltó kártevői vagy betegségei. De hajlamosak lehetnek lisztharmatra és meztelen csigákra, amelyek általában rendellenes és sérült lombozatot eredményeznek. Összességében ezeknek a növényeknek a gondozása meglehetősen egyszerű. Győződjön meg arról, hogy megfelelő víz és árnyék megvan nekik. A tüdőfű általában részleges napon, teljes árnyékig nő.