Bizonyára mindannyiunkkal előfordult már, hogy egy-egy régi játékot, kiscipőt, fényképet nem tudtunk kidobni. Régi kutyajátékok, sosem olvasott könyvek – valami emlék kötődik ezekhez a számunkra oly értékes tárgyakhoz és képtelenek vagyunk megválni tőlük.
[wp_ad_camp_1]
A gond akkor kezdődik, amikor valaki nem csak pár emléktárgyat őrizget, hanem semmit nem képes kidobni és a felhalmozás olyan méreteket ölt, hogy az adott személy mindennapjait is meghatározza, nem tud bejutni a szobájába, fürdőjébe, vagy az ágyába a felhalmozott kacatoktól, valószínű, hogy kényszeres gyűjtögetéssel állunk szemben. Egy kényszeres gyűjtögető még a rá vagy családtagjaira veszélyt jelentő tárgyaktól sem tud megszabadulni, képtelen kidobni a zárlatos kenyérpirítót, vagy a penészes kenyeret. Mivel nem ismeri el betegségét és szégyelli a körülményeket, ahogy él, nem kér segítséget. A család, barátok sokszor tehetetlenek, mert a gyűjtögető minden jó szándékú segítséget, figyelmeztetést támadásként él meg, inkább elszigetelődik környezetétől, csak hagyják már békén.
Ahogy hatalmasodik el a betegség, úgy lesz egyre zárkózottabb a beteg, egyre elhanyagoltabb, gyakran nem fér hozzá a fürdőszobához a felhalmozott kacatoktól. A kényszeres gyűjtögetőknél gyakrabban fordul elő cukorbetegség, elhízás, szívbetegség. Nőket gyakrabban sújt ez a betegség. Kialakulásának hátterében gyakran valamilyen veszteség, vagy gyermekkori trauma áll, a beteg nem tud megbirkózni a fájdalommal, a magánnyal, gyakran a szorongást ellensúlyozza halmozással. A kezelésben segítség lehet a lelki problémák felderítése, a sérelmek elengedése. Ha segíteni szeretnénk egy kényszeres gyűjtögetőnek, nem szabad azzal kezdeni, hogy ki akarunk takarítani nála. Általában hosszas terápia segíthet csak a betegen.