Egy nemzetközi kutatócsoport, beleértve a berni egyetem Genetikai Intézetének tudósait, megfejtette a kutyák szőrzetmintáinak öröklődésének rejtélyét. A kutatók felfedezték, hogy a kutyák és farkasok nagyon könnyű szőrzetéért felelős genetikai változat több mint két millió évvel ezelőtt keletkezett a modern farkas mára kihalt rokonából.
Több szőrzetminta öröklődését a kutyákon évtizedek óta vitatják. A kutatóknak, köztük Tosso Leeb, a Berni Egyetem Genetikai Intézetének munkatársainak végre sikerült megoldaniuk a rejtvényt. Nemcsak azt tisztázták, hogy a szőrzet színmintáit miként szabályozzák genetikailag, hanem a kutatók azt is felfedezték, hogy a világos szőrzet színe a fehér sarkvidéki farkasokban és sok modern kutyában annak a genetikai változatnak köszönhető, amely egy régen kihalt fajból származik. A tanulmány a Nature Ecology and Evolution tudományos folyóiratban jelent meg. A farkasok és a kutyák két különböző típusú pigmentet tudnak előállítani, a feketét, az eumelanint és a sárga feomelanint. E két pigment pontosan szabályozott előállítása a megfelelő időben és a test megfelelő helyén nagyon eltérő szőrzetmintákat eredményez.
A vizsgálat előtt négy különböző mintázatot ismertek fel kutyákon, és számos genetikai változatot említettek, amelyek ezeket a mintákat okozzák. Azonban ezeknek a változatoknak a sok ezer kutyán végzett kereskedelmi genetikai vizsgálata ellentmondásos eredményeket hozott, ami azt jelzi, hogy a szőrzetminták öröklődésével kapcsolatos meglévő ismeretek hiányosak és nem teljesen helytállóak. A szőrzet kialakulása során az úgynevezett agouti jelzőfehérje jelenti a szervezet fő kapcsolatát a sárga feomelanin termelésében. Ha az agouti jelzőfehérje jelen van, a pigmentet termelő sejtek sárga feomelanint szintetizálnak.