Noha Marokkó egzotikus városairól ismert, római kolóniája idejéből is maradt néhány rom. Ezek közül a leglenyűgözőbb a Volubilis, amelyet az Atlasz-hegység lábánál találunk. Olyan termékeny mezőgazdasági területen épült, ahol bőven volt mandula- és olajfák is megtalálhatók. Ez a hely az egyik legnagyobb az afrikai ősi romok közül.
[wp_ad_camp_1]
A harmadik században alapították, és a Volubilis először föníciai település volt, majd kartágin település. Az első században és azt követően is római uralom alatt növekedett. A második században több épület épült, mint például a Jupiter isten temploma, egy székesegyház és egy diadalív. Számos pékséget és olajprést is építettek ide, valamint számos városi házat. A rómaiak Marokkó legnagyobb részét a 3. század végén evakuálták, ám az emberek sok évszázadig tovább éltek Volubilisban. A 18. század közepéig a romok érintetlenek voltak, ám akkoriban egy földrengés pusztította el a hely nagy részét. A fosztogatók a kövek egy részét más épületekhez is vitték. A fennmaradó romok azonban több mint elegendőek ahhoz, hogy a látogatóknak elképzelésük legyen arról, hogy a városnak hogyan kellett kinéznie.
A Volubilis helyén rengeteg művészi anyag található, például bronz- és márványszobrok, mozaikok és számos felirat látható. Példákkal szolgál a helyszínt elfoglaló különféle civilizációk építészetéről is, az őskortól az iszlám korszakig. A diadalív a város fő utcájának, a Decumanus Maximus néven ismert utcának elején áll. A környék széles villái híresek bonyolult padlómozaikjaikról. Az egyik mozaikban Orpheust ábrázolják vadállatok között, miközben hárfáján játszik. A másik szobában található mozaik a hullámokban játszó delfineket mutatja. Sok mozaik a görög mítoszokon alapult. Az egyik villában a padlómozaikon nimfák láthatók.