Sajnálatos módon az elhízás már rég népbetegségnek számít, főképp a fejlett, nyugati világban. Mivel a kiváltó okok új keletűek, ezért nagyon nincs is ellenszer. Egyszerű ugyanis a képlet. Az emberiség jó része soha nem élt még ilyen bőségben, mint ami az elmúlt 20-30-40 évet jellemzi, ennek pedig egyenes következménye, hogy egyre kövérebbek vagyunk.
Ma már egyáltalán nem megy csodaszámba, hogy mindig tele van hűtő – régen azért ez nem mindig volt így -, ám emellé sokszor társul az a jelenség, hogy nem szeretünk túl sokat költeni ételre. Ha pedig aránylag kevés pénzből akarunk sok mindent venni, akkor azt csak egyféleképpen oldhatjuk meg, méghozzá úgy, hogy silányabb minőséget vásárolunk. Az ételek esetében ez rengeteg cukrot, ízfokozót, és – nem megfelelő – zsiradékot jelent. Sajnos ez nem csak az alapanyagokra igaz, hanem a készételekre is, hisz rendelünk, sok esetben akkor is az olcsóságra megyünk rá – amennyire megoldható -.
Így viszont rengetegszer fogyasztunk olyat, ami egészségtelen és emiatt elhízáshoz vezet. A legjobb módszer ennek elkerülésére, ha mi magunk főzünk, ellenőrzött alapanyagokból. Ahhoz ugyanis, hogy ne vigyünk be plusz kalóriát, a legegyszerűbb, ha pontosan tudjuk, hogy miből mennyi kerül az ételbe. Számolni a tápanyagokat ugyan eleinte fárasztó, ám sokkal hamarabb válik rutinná, mint ahogy azt gondolnánk. Van azonban még egy pozitív hozadéka annak, ha mi magunk készítjük el az ételünket. Mégpedig az, hogy a saját kreálmányok általában sokkal jobban ízlenek, mint azok, amiket mások – főképp, ha idegenek – főznek. Ennek igen triviális oka van: ahogy az élet egyéb területein, úgy a főzéskor is többre becsüljük azt, amivel fáradoztunk, és amibe időt, illetve energiát fektettünk. Emiatt – még ha nem is feltétlenül jobb az, amit mi csináltunk – tűnik zamatosabbnak a főztünk, ami nem csak nagy öröm, de ha odafigyelünk, akkor jóval egészségesebb is, mint amit úgy rendelünk.