Sajnos az olvasás egyre inkább kimegy a divatból, hisz helyette ott a tévé – azaz most már inkább a streaming szolgáltatók -, a mobiltelefon, a tablet, no meg a konzolok. Persze hazugság lenne azt állítani, hogy ezek ne lennének szórakoztatóak, ám az olvasást semmiképp sem pótolják.
Az olvasottság ugyanis sokkal több előnnyel jár annál, minthogy elmondhassuk, hogy hány tucat könyvvel végeztünk az évben. Erősíti a képzelőerőt – ez főképp a gyerekek esetében nagyon fontos -, bővíti a szókincset, és segít ellazulni, ami valljuk be, a mai rohanó világban egy igen áldásos tulajdonság. Ha azonban azt mondjuk, hogy az olvasás már nem divat, akkor ez a megállapítás hatványozottan igaz a költészetre. Hisz ha valaki mégis könyvet vesz a kezébe, akkor az szinte biztos, hogy valamelyik bestseller, és nem egy klasszikus magyar költő egy kitűnő kötete. Pedig a vers nagyon sok esetben valódi gyógyír, hisz soraival képes teljesen elvarázsolni az olvasót, egy-egy író pedig olyan mélységekben képes egy – akár nehéz témát is – átadni, amire semmilyen más formátum nem alkalmas.
Sokan talán nem is gondolnánk, de még a legnehezebb pillanatokban is menedéket lelhetünk egy jól megválasztott verseskötet oldalai közt. A gyász versek például egy külön műfaj, amely a minket ért veszteség következtében érzett fájdalmat hivatott enyhíteni. Nem is feltétlen úgy, hogy egyetemes válaszokat ad azokra a kérdésekre, amelyekre valójában nem is létezik válasz, hanem úgy, hogy megmutatja, hogy az elmúlás az élet kötelező velejárója, és ha más szemszögből tekintünk a történtekre, akkor meglelhetjük a lelki békénket. Rengeteg példát találhatunk azonban a szeretet és a szerelem megtestesülésére is. A világ legerősebb, legelemibb érzelme költők ezreit mozgatta az elmúlt évszázadok során, ennek köszönhetően pedig olyan művek születtek, amelyek szebbek minden romantikus filmnél, vagy sorozatnál. Érdemes tehát verseket olvasni, és akit egyszer megérint a költészet szele, azt örökre rabul is ejti.