Sok ember számára bevett gyakorlat a fafelületek polírozása a szokásos portörlési és tisztítási munkák során. Ezt anélkül teszik, hogy különösebben gondolkodnának rajta, hogy igazából szükség van rá? És lehetséges, hogy valóban károsíthatja a finom fafelületeket?
Donald C. Williams, a Smithsonian Institution Conservation Analytical Laboratory vezető bútorkonzervátora szerint ez nagyban függ attól, hogy milyen típusú lakkot használ. Három különböző típusú lakkot használnak általánosan, és némelyikükben a bennük lévő vegyszerek és természetes termékek elhomályosíthatják a felületet, vagy akár port is vonzhatnak. Idővel a fényezők felhalmozódhatnak és elsötétíthetik a bútorokat, így piszkosabbnak tűnhetnek. Az aeroszolos fényezők nagyon kényelmesek, de jelentős hátrányuk van a fabútorok felületének károsodása tekintetében. Ezenkívül szilikonolajat és egyéb szennyeződéseket adnak a bútorokhoz, és különféle oldószereket tartalmaznak, amelyek a lakkon keresztül megeszik a bútort. Más típusú felületkezelések, mint például a poliuretán, kevésbé érzékenyek ezekre az oldószerekre. A folyékony lakkokat is könnyű használni. Két típusa van: olajos fényezők és emulziós tisztítószerek, amelyek vízbázisúak. Mindkettő erős tisztítószer, amely gyönyörű fényt hagy maga után. Ez a fényesség azonban rövid életű lesz, amikor a folyadék megszárad.
Az olajok sokféle összetevőt tartalmazhatnak, a viaszoktól és parfümöktől a színezőanyagokig és szerves oldószerekig. Vannak száradó és nem száradó olajok, de mindkettő problémát jelent, mivel a por könnyen megtapad a nedves felületeken. Ezenkívül a szárítóolajok öregedésével sárgává vagy barnává válnak, amitől a bútorok sáros megjelenést kapnak. A félszilárd polírozók a legjobbak a fához. Ezeket a termékeket gyakran „paszta viasznak” nevezik, és ezek a termékek viasz koncentrált keverékéből állnak szerves oldószerben vagy emulzióban.