A világ egyik vezető halálozási oka a túlsúly. A jóléti társadalmakra ez hatványozottan igaz, és összességében több, mint félmilliárd ember számít elhízottnak a világon, de a túlsúlyosok száma is átlépi a másfél milliárdot.
Nem véletlen hát, hogy az egészségügyi szervezetek hatalmas hangsúlyt fektetnek a túlsúly elleni kampányokba. Az ember bármilyen médiumot is lát, szinte mindenhonnan özönlik hozzá az információ: hogy legyünk fittebbek, milyen fogyókúrás szisztémával lehet a legkönnyebben lefogyni és persze mely mozgásformák a leginkább súlycsökkentőek. Rengeteg információ és tudásanyag elérhető a témában, így egyedül akaratra van szükség a megvalósításhoz.
Ám van a társadalomnak egy kisebb rétege, akik mindennapjait épp egy ellentétes probléma keseríti meg. Ők azok, akik túlságosan soványak, és gyarapodni szeretnének.
Bizony az ő dolguk egy fikarcnyival sem könnyebb, mint elhízott társaiké. A hízást több tényező is befolyásolja, s azoknak, akik képtelenek súlyt felszedni, érdemes ezeket alaposan körüljárni. Első lépésként fontos megérteni, hogy a súlygyarapodás csak akkor lehetséges, ha folyamatosan kalóriatöbbletet viszünk be a szervezetünkbe. Ennélfogva noha lehet, hogy úgy érezzük, hogy folyton tele vagyunk (és mégsem hízunk), valójában közel sem viszünk be elegendő kalóriát, csak épp annyit, amennyi a súlyunk megőrzéséhez feltétlenül szükséges. Első lépésként tehát érdemes emelni a bevitt mennyiségen, az első időszakban plusz 500-600 kalóriával fogyasszunk többet naponta, majd egy hónap elteltével – amennyiben nincs változás – ezen még tovább emelhetünk.
A súlygyarapodást azonban nem kizárólag a bevitelünk határozza meg. Genetikai adottságaink is nagy befolyással bírnak, illetve anyagcserénknek is vitathatatlan szerepe van súlyunkban. Amennyiben a bevitt kalóriamennyiség alapján hízni kellene, ám ez hosszútávon sem történik meg, mindenképpen keressünk fel egy dietetikust, aki segít utánajárni, hogy nincs-e a háttérben valamilyen anyagcserezavar, amely megakadályozza súlygyarapodásunkat.