Erdők és éghajlatváltozás: „Nem tudunk eleget ültetni, hogy kilábaljunk a klímaválságból”

Egyes éghajlat-aktivisták nagyszabású faültetési kampányokat támogatnak az egész világ erdőiben, hogy felszívják a hőre csapdázó szén-dioxidot és segítsenek visszafogni az éghajlatváltozást. De a Science folyóirat május 21-én megjelentetett Perspectives cikkében a Michigani Egyetem klímatudományi tudósa és arizonai egyetemi kollégája szerint a fák ültetése helyett az üvegházhatást okozó gázok közvetlen csökkentésével kéne foglalkozni.

[wp_ad_camp_1]

„Nem ültethetjük ki magunkat az éghajlati válságból” – mondta az arizonai David Breshears, a fák pusztulásának és az erdők pusztulásának legfőbb szakértője Nyugaton. Társszerzője Jonathan Overpeck, az U-M Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Iskola dékánja, a paleoklíma, valamint az éghajlat-növényzet kölcsönhatások szakértője. Ahelyett, hogy pénzt pazarolnának azzal, ha rengeteg fát elvetnek, sokkal ésszerűbb a meglévő erdők egészségének megőrzésére összpontosítani, hogy azok továbbra is szén „elnyelőként” működhessenek, fotoszintézis és tárolás útján távolítsák el a szenet a légkörből. Ugyanakkor a kibocsátásokat a lehető legnagyobb mértékben, a lehető leggyorsabban csökkenteni kell.

Overpeck és Breshears remélik, hogy a világ erdőinek szerepe – és különösen a megléő erdők védelmének és épségben tartásának sürgető szükségessége – alapos vita tárgyát képezik, amikor a világ klímaváltozási vezetői összegyűlnek a COP26 klímaváltozási konferencián, Glasgow-ban novemberben. „A döntéshozóknak lehetővé kell tenniük az új tudományt, szakpolitikai és pénzügyi mechanizmusokat, amelyek optimalizálhatók a megállíthatatlan zavarok és növényzet változásai szempontjából, valamint biztosítaniuk kell, hogy azok a fák és erdők, amelyeket be akarunk ültetni vagy meg akarunk őrizni az általuk elkötött szén számára, életben maradjanak az éghajlatváltozással szemben és más emberi fenyegetésekkel szemben „- írta Overpeck és Breshears.