A kiégési szindróma azt a tünetegyüttest jelenti, amely hosszas nagyfokú érzelmi megterhelés, fokozott stresszhatás miatt jelenik meg, érzelmi-fizikai-mentális kimerüléssel jár, és elsősorban a segítő munkakörben dolgozókat sújtja, vagy az olyan embereket, akiknek a munkájuk során az átlagosnál nagyobb méretű empátiára van szükségük, akik magukkal szemben túlságosan igényesek.
[wp_ad_camp_1]
Az ápolók, orvosok, pedagógusok, pszichológusok, lelkészek, szociális munkások, könyvtárosok, rendőrök, tűzoltók, jogászok, médiában dolgozók vannak leginkább kitéve munkájuk során a kiégésnek. Az állapot során az érintett személy tartós kedvetlenséget, tehetetlenséget, csökkent munkakedvet él meg, teljesítménye romlik, saját munkáját értéktelennek és monotonnak érzi. A burnout-szindróma kialakulása elkülöníthető szakaszokból áll. Az eleinte jelen lévő lelkesedés egyre inkább elégedetlenségbe, félelembe, szorongásba megy át, amelyet, ha az érintett személy nem tud feldolgozni teljes frusztrációba és apátiába megy át.
A munkahelyi kapcsolatok megromlanak, konfliktusossá válhatnak, a személyes szükségletek háttérbe szorulnak, önértékelése csökken, egészségkárosodás is előfordulhat – alvásprobléma, táplálkozási zavar, pszichoszomatikus betegségek, fejfájás. A burnout-szindróma kezeléséhez mindenképpen külső segítségre van szükség. Segíthet a pszichoterápia, az autogén tréning, vagy bármilyen stresszoldó technika. Nagyon fontos a megelőzés is, a kezdeti tünetek felismerése és kezelése. A megelőző foglalkozások közé tartozik a kiégés felmérése és szűrése, relaxációs módszerek tanítása, amelyekkel könnyebben leküzdhető a stressz. A munkahelyi tréningek javítják a kapcsolatokat, pszichológiai konzultáció segíthet a feszültségek kibeszélésében.